Deák Lacit gyászolja az Írók Boltja, az egykori Japán

József Attila állítólag azért járt a Japán Kávéházba, mert itt "ehette le" az IGE (az Írók Gazdasági Egylete) által számára segélyként kiutalt zsömléket. Mindegy: a Japán híres hely lett. Ha Köstler Artúr néha Pestre jött, szintén benézett, és ugyancsak állítólag ő volt az egyetlen, aki a szapora beszédű és csökönyös József Attilát asztal alá tudta dumálni. Most az Írók Boltjában az emeleti teremben ilyen jó háttérfotó mutatja, milyen volt a Japán annak idején. Az Írók Boltja figyelmes is. Kirakatukban
tegnapelőtt, január 20-án, Deák László költő temetése napján gyász-szalaggal állt fojtatás című utolsó előtti könyvének (ami 2003-ban az Év Könyve lett) egy, szegény Lacihoz hasonlóan meggyötört állapotú, sokat forgatott példánya. Szebb gesztus volt ez így, mintha egy friss példányt szedtek volna elő. Utolsó kötete címével gyászolom: emlékkönny, meg egy őszi fényképpel, ami a Gödör Klubban készült róla, amint a Költők Vásárán versei fölolvasása után fogja a táskáját, és utoljára lelép a színpadról...

Akkor milyen ez a város?

Akkor milyen ez a város? SHIT vagy COOL? Ahogy grafittizők se, én se tudom eldönteni. Tegnap, Pünkösd hétfőn például tök király volt, lehetett benne menni, mint a vajban, nyolc perc alatt tettem meg azt az utat, ami máskor háromnegyed órába kerül. Pankát, 13 és fél hónapos unokámat /megismétlem, mert a kép takarta: Pankát, 13 és fél hónapos kisunokámat/ vittük színházba ( a Kolobriben csinált Bozsik Yvett egy babaszínházat külföldi minta alapján). Még volt idő egy kis kirándulásra a gellért-hegyi Víztárolóhoz, ahol ez a vakoknak(is) való kedves bronzmakett van. Látszanak és tapogathatóak benne a panoráma fontos épületei. A Tabán éppen egészen vízben állt.
Innen újabb öt perc alatt értünk le az üres városon keresztül az Andrássy útra, ahol válogathattunk az ingyen parkolóhelyek közt. Az Írók Boltja előtt álltunk meg, majd a Jókai téren bemutattuk - mégiscsak íróunoka - Pankát Jókai mesternek. Még álmos volt a pici, nem igazán észlelte a megtiszteltetést. Aztán hogy ők Márta lányommal bementek a bábszínházba, én beálltam az Írók Boltja könyvheti kirakatába, ami - ezúttal olvashatatlan karcokkal - szintén össze volt grafittizve. Ez a "shit" oldala a ennek a tök kúl városnak.