Talpra, magyar!

Márta lányom, aki ha jól emlékszem, egy Radnóti nevű nőgyógyász hazafias buzgalmából pont Március 15-ére született meg, már egy Panni nevű saját kislánnyal büszkélkedhet, akinek nem volt ilyen támogatója, úgyhogy ő
14-én született, ráadásul áprilisban. Isten éltesse őket sokáig!

Pannival a Szabó Ervin gyerekkönyvtárában

Márta lányomnak valami elintézni valója volt a Kálvin tér környékén, így mi vigyáztunk addig Pannira, illetve ahogy én hívom: Panka unokámra a központi Szabó Ervin Könyvtár pompásan felszerelt gyerek-részlegében. Itt van játszóhely is, nagy puha építőkockákkal, játékállatokkal, apró babakocsikkal, mindenfélével, és természetesen rengeteg gyerekkönyv, mindenféle nyelveken! Panninak egy angol macis könyv tetszett, és a kis baba-talicskában is egy fehér mackót tologatott. Nem egész két és fél éves korára Panka tökéletesen beszél, ragoz, múlt időbe tesz, hosszú, bonyolult kérdéseket tesz fel, de legfőképpen fölülmúlhatatlanul aranyos.

Fára mászik a lányunokám is - a nagyapjától tanulta

Tegnap itt volt Panni unokám. Fürdött is, motorozott, homokozott is, de leginkább mégis a fára mászás érdekelte. Nem csoda: én egész gyerekkoromat vagy a harmadik emeleti erkély, vagy az udvarban az annál is magasabbra nyúló fákról történő szemlélődéssel töltöttem, mint alábbi kis írásomból is kiderül, ami talán benne lesz a Hapax legómena- Úton a próza felé c. talán lassan mégiscsak megjelenő új kötetemben. Ez persze csak részlet. Azt a fára mászós hermeneutikáját a görög szavaknak!

/.../A szokatlanul meleg október-végi délutánon még lehetett a szokásos nyári elfoglaltságokat űzni. A Jófiú a szakadós pántú, a nyáron tucatszor újra-suszterolt szandál helyett már az új iskolaévre kapott keménytalpú félcipőben mászott fölfelé az egyik, majdnem az ötödikig nyúló hatalmas fára a lassan, ropogva hulló őszi levelek ellenében egészen a harmadik elágazásig.
Innen már egészen a Rezső téri templomig lehetett látni, a Tisztviselőtelep földszintes, vagy legfeljebb egyemeletes házai fölött, és már a kertes házak fölé magasló nagyobb fák lombjai sem akadályozták a kilátást. Balra ott volt a Népliget, titkokkal tele. Ha csapatostól kimerészkedtek, a próbavágányon ott suhantak föl-alá az ezüstszínűre festett argentin és egyiptomi motorvonatok, ott láthatták a hullámvasút óriási, roskadozó faállványzatát, meg a bokrokba igyekvő párokat. A „Lizsé” elhagyatottabb részein lehetett keresgélni géppuskatöltényeket, amiket aztán elrejtett az ember a nagy ház udvarán a fal alatt köröskörül futó keramitjárda alá készített dugihelyén gyufásdobozok, nyílhegyek, rozsdásodó zsebkések, sztaniolba csomagolt csikkek meg a többi kincsei közé.
A Jófiú most azonban visszafordult a Ház felé és az egyik lakásban, ahová innen jól be lehetett látni, az énektanár, Konkoly tanár úr járkált színpadiasan, egyik kezével óriási hasát cipelve, a másikkal a szíve fölött, és egy áriát énekelt olaszul. A Jófiú félt a Konkolytól, mert jó tanuló volt ugyan, de az ének és a torna nem ment neki. Igaziból ez a fáramászás is, minden titkos érdekessége és élménye ellenére kész gyötrelem és szívszorongás.
„A part aa-latt, a part aa-latt/ Há-rom varjú kaszál, há-rom varjú kaszál” – ez volt az a népdal, amit a Konkoly kérdezett tőle feleléskor, és amire egyest kapott. Tíz évesen még nem mutálnak a fiúk, de ilyen lesz majd a mutálás: tudod, hogy mit szeretnél kibocsátani a torkodon, de nem az jön ki belőle. Aki tud énekelni, sőt aki, mint apja, nem érti, hoyg valaki miért nem tud énekelni, és az Énekeskönyv az általános iskolák IV. osztálya számára című, sötétkék, indigó-kék bekötő-papírba előírásszerűen bekötött vékony füzet alsó részére bökdösve hosszú, bármilyen hangszer megszólaltatására alkalmas ujjaival hiába mutatja a Jófiúnak a hangjegyeket, majd magyarázatul a szöveget is: A part a-latt! Az „a” följebb van itt, nem hallod?
Aki az éneklés örömében majd csak később, fiatal felnőttkora zaklatott éveiben fog váratlan kegyelemként részesülni, elszorult torkában azóta is őrzi ezt a kiejthetetlen „a”-t, ezt az eltalálhatatlan magasságban rejtező rezgést, ami olyan természetes Konkoly tanár úrnak is, meg az apjának, Tokai Károly főmérnök elvtársnak is...

Panka unokám két éves!

 

Na jó, csúsztunk egy hetet, mert igaziból április 14-én volt két éves a kis Panni, de mára sikerült megszervezni a találkozót.
Panni ez alkalomból többek közt egy esernyőt kapott, ami alá, ime, ketten is beférünk
ISTEN ÉLTESSEN SOKÁIG, PANNI!

Pankával a Millenárison

Nem akartam elhinni 1999-ben, amikor műegyetemi nemzetközisként egy sokfelől( a hollandiai Leeuwardenből, az olaszországi l'Aquilából, a liverpooli John Moores Egyetemről érkezett diákokkal és vezetőikkel szemlélődtünk az akkor már régóta bezárt egykori Ganz Villany mocskos és omladozó telephelyén, hogy valaha megvalósul a NEPTUNE-projekt résztvevői által is elgondolt és ide tervezett szabadidő-park. Alig tíz év, és itt játszunk Panka unokámmal, majd az egyik felújított gyárcsarnokban babaringatás következik sok anyukával és sok-sok Pankához hasonló korú gyerekkel. Hogy a fából készült disznópásztor mért nem fogja szeretni a banánt, azt persze még az egykori nemzetközi diák-brain-storming sem tudta volna előre megmondani...
Druszának hívják-e az azonos nevű lányokat is? Ha igen, Juhász Orsi unokahúgocskám ma született Anna nevű kislányát sokszor üdvözöljük ezen a furcsa világon druszája, Panni unokám nevében is!

Régi barát bukkan föl a hóban

A XIII. kerületbe vittük Panka kisunokámat a szemészhez (rövidlátása nem javult, de nem is romlott). Közben eszembe jutott, hogy a közelben lakik az az egyiptomi barátom, Száber, aki már akkor jó barátom volt, mikor Márta lányom volt ilyen másfél-kétéves forma apróság.
Panna unokám érdeklődött a hintázás és a furcsa Siwa-oázis-béli varázsmondókát hadaró öreg barátom iránt.
Feleségem, Flóra bölcs derűvel tűrte árukapcsolásos Pannis-Száberes havas akciómat.
Ja, és Pannát azért Márta rendesen meg is hintáztatta, majd déli 12-re szépen hazaértünk velük, ahogy tervezve volt.

MOSTANI KARÁCSONY

Az előző kissé rosszkedvű és groteszk bejegyzés után most egy vidám és jókedvű gyűjtemény. Két menetben volt nálunk a Karácsony: először Flóra nagyobb lányának családja jött mihozzánk: Neumannék, ahol hat unoka is van, majd az én három gyerekem egy-egy unokával.

Borúra derű. "...tán kalongyaszámig szaporodtunk volna..."

Ugyebár ez a Magyar Tudományos Akadémia bölcs jelmondata is. Bevált.
Panaszkodtam szombat reggel, hogy minden gáz, keserű együttérzéssel másoltam be Andrassew Iván szürke világot ábrázoló haikuját vasárnap reggel.
Közben azonban szombat este itt voltak gyerekeim és unokáim. Ezen a kollázson jól látható Mátyás fiam hatalmas fehér cipője mellett Panka unokám parányi fehér cipellője - így lépkednek különféle méretű lábakon egymás után a generációk.
Volt evés, ivás, előkerült egy sárga labda, és Pankát jól meghintáztattuk egy úgynevezett bab-hintán. Darci unokám, a nap sztárja épp 12. születésnapját ünnepelte. Kapott egy hatalmas csillagászati könyvet, olyan Szabó Lőrinc idézettel, amit majd később, egyszer talán meg fog érteni.
Az idézet így megy:
"fényszigettenger porszemszigetén
szigetporszemek fényporszeme, én."
(Tücsökzene, 276. IDŐ)
Aztán hogy miként lépkednek generációk egymás kicsi fehér cipőiből néha óriások málló cipőibe:Szabó Lőrinc történetesen akkor (1946-ban) kezdte Tücsökzenéjét, mikor én születtem...
A kollázson az említetteken kívül ott vannak még: Flóra, a feleségem, Márta lányom: Panka anyukája, Miklós fiam a végig alukáló Kartal fiával, aki még nincs 3 hónapos, valamint két Éva is: Mátyás és Miki felesége, Darci és Kartal anyukái.
S hogy a dolog világos legyen: Flórával későn kerültünk össze; már nem születtek közös gyerekeink, viszont mióta együtt vagyunk, két lányánál meg az én három gyerekemnél kilenc unoka is született. Mégiscsak irodalmi blog ez, úgyhogy a XVII. századi erdélyi remekírótól, Bethlen Miklóstól idézem, kb. : ha a gaz bécsi és sztambuli fogság nincsen, "tán kalongyaszámig szaporodtunk volna..."

Nem lehet elég korán kezdeni!

Panka unokámat (és anyukáját, Márta lányomat) könyvbemutatóra invitáltuk az Alexandrába. Igaz, eredetileg Kereszty András barátom új krimijének, a Jószöveg Kiadónál megjelent A merénylő és az érsek c. könyvének bemutatása lett volna a tét, erről csak érintőlegesen esett szó, mert mint a képen is látszik, én mutattam be Vackor könyvecskémet Keresztynek. Az érsekes könyv Cipruson játszódik, mi Keresztyvel kissé délebbre, Egyiptomban töltöttünk együtt éveket, talán ezért is lesz következő könyve egyiptomi tárgyú.
Szöveg: Tokai A., Fotók: Tokainé Korda Flóra

Kánikula, szélcsend, függőágy

Márta lányommal a Kosztolányi Dezső téri egykori buszvégállomásból kialakított Tranzit Art Caféban találkozunk, elhozza Panka unokámat. Míg én a fedélzeten egy nyugágyban várom a jobb szelet, Panka kisunokám (jobbra) egy másik babával leselkedik a füvesített hajóorrból, ahol a babajátszótér van.

Unokáim, Dániel-Marcell, Panka és a hamarosan megszülető Kartal köszöntése

Előkerült Rónaszegi Miklós egy eddig lappangó névnapi köszöntője:

Volt egyszer egy Dániel,
Márton is volt vagy Marciel?
Majd elhúzza Czinka Panna,
ha a rettenetes Kartal hagyja.


Különben ma Pest-megyei kirándulást teszünk, csak kicsit lejjebb megyünk, mint Kartal: Pilis faluba.

http://www.kartal.hu/terkep

Isten éltessen Benneteket, és küldöm az ötlevelű lóherét: hozzon sok szerencsét!

Nagypapa

"Hetike" helyett. Érik a ribizli

Egy.két éve elkezdtem, hogy hetente rövid kis beszámolót írok gyerekeimnek illetve unokáimnak, ún. "hetikéket". E heti hetikém:

Érik a ribizli, ordítoznak a rigók. Kár, hogy Darci holnap már Skóciába megy, jöhetnétek szedni. Van meggy is, de a meggyfákat nem mertem lefényképezni, megint rájuk jött a tűzelhalás vagy micsoda. Mártika, ha Panka már ott tart, találtam a kisházban egy csodás, valahogy itt leülepedett teljesen új fehér bilikét - nevével ellentétben egyáltalán nem billegős fajta. Érdekli a kisasszonyt?
Kérdés Pilisszentlászlóra: hogy vagytok, Éva, Miki? Már nagyon várjuk Kartal úrfi megérkezését!

Akkor milyen ez a város?

Akkor milyen ez a város? SHIT vagy COOL? Ahogy grafittizők se, én se tudom eldönteni. Tegnap, Pünkösd hétfőn például tök király volt, lehetett benne menni, mint a vajban, nyolc perc alatt tettem meg azt az utat, ami máskor háromnegyed órába kerül. Pankát, 13 és fél hónapos unokámat /megismétlem, mert a kép takarta: Pankát, 13 és fél hónapos kisunokámat/ vittük színházba ( a Kolobriben csinált Bozsik Yvett egy babaszínházat külföldi minta alapján). Még volt idő egy kis kirándulásra a gellért-hegyi Víztárolóhoz, ahol ez a vakoknak(is) való kedves bronzmakett van. Látszanak és tapogathatóak benne a panoráma fontos épületei. A Tabán éppen egészen vízben állt.
Innen újabb öt perc alatt értünk le az üres városon keresztül az Andrássy útra, ahol válogathattunk az ingyen parkolóhelyek közt. Az Írók Boltja előtt álltunk meg, majd a Jókai téren bemutattuk - mégiscsak íróunoka - Pankát Jókai mesternek. Még álmos volt a pici, nem igazán észlelte a megtiszteltetést. Aztán hogy ők Márta lányommal bementek a bábszínházba, én beálltam az Írók Boltja könyvheti kirakatába, ami - ezúttal olvashatatlan karcokkal - szintén össze volt grafittizve. Ez a "shit" oldala a ennek a tök kúl városnak.

Ilyet is tud a Picasa

Tegnap elkeserített a Mamut, aki azt írta, írni kicsit jobban tudok, mint fényképezni. Valamiért mégis úgy érzem, a blogok érdekesebbek, ha kép is van hozzájuk. Ha én nem is, de a Picasa program nagyon ógyes dolgokat művel a felvételekkel. Ilyen montázsokat tud például csinálni. Ez még március közepén készült, amikor egyszerre ünnepeltük Márta lányom és Miki fiam születésnapját Mikiék Pilisszentlászlói házikójában. Látszik a ház szép gerendázata, az ünnepelteken kívül nagyobbik: Mátyás fiam, az ő felesége, meg Mikié ( két Éva egszerre) mindkét unokám: Darci és Panka, meg a feleségem. Flóra is ott üldögél a pici unokával. Még egyszer Isten éltessen benneteket!

Pankával a születésnapomon

Tegnap itt volt az egész csapat, de talán Panka unokámnak örültem a legjobban.

Gyermekeim természetrajzáról

Születésnapom pontos időpontja homályos. Anyakönyvileg május 4., azonban valójában 6.-án születtem. Egy családi magyarázat szerint a nyolc hónapra született, alig másfél kilós szerzetet nem tartották életképesnek a debreceni kórházban, viszont a statisztikájukban valamiért jobban festett így. Lényeg ami lényeg, én tartom magam a hatodikához, de papírokba azért negyedikét írok, és íratok a srácokkal is. Hogyan intézik ezek után a különböző vérmérsékletű és világfelfogásssal megáldott gyermekeim?
Miklós, kisebbik fiam a tuti biztosra megy: baj ne legyen: hív negyedikén. Márta lányom, horoszkópok nagy tudója az arany középutat választja: ő ötödikén gratulál. Nagyfiam, Matyi az egyedüli profi: ő tudja és számon tartja, mit kajol az atyája. Jól járok, mint születésemkor: akkor kapásból nyertem két napot, most meg három napon keresztül ünnepelnek, sőt egy negyedik napon, szombaton személyesen is idesereglik az egész szép csapat, ki-ki egy-egy unokával. Igaz, Mikiéknél az unoka még csak a pocakban rugdalózik.