József Attila állítólag azért járt a Japán Kávéházba, mert itt "ehette le" az IGE (az Írók Gazdasági Egylete) által számára segélyként kiutalt zsömléket. Mindegy: a Japán híres hely lett. Ha Köstler Artúr néha Pestre jött, szintén benézett, és ugyancsak állítólag ő volt az egyetlen, aki a szapora beszédű és csökönyös József Attilát asztal alá tudta dumálni. Most az Írók Boltjában az emeleti teremben ilyen jó háttérfotó mutatja, milyen volt a Japán annak idején. Az Írók Boltja figyelmes is. Kirakatukban
tegnapelőtt, január 20-án, Deák László költő temetése napján gyász-szalaggal állt fojtatás című utolsó előtti könyvének (ami 2003-ban az Év Könyve lett) egy, szegény Lacihoz hasonlóan meggyötört állapotú, sokat forgatott példánya. Szebb gesztus volt ez így, mintha egy friss példányt szedtek volna elő. Utolsó kötete címével gyászolom: emlékkönny, meg egy őszi fényképpel, ami a Gödör Klubban készült róla, amint a Költők Vásárán versei fölolvasása után fogja a táskáját, és utoljára lelép a színpadról...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése