Több mint negyed század a Műegyetemen

A képen látható négy ember összesen több mint 25 évet járt a Budapesti Műszaki Egyetemre. Ahmed barátom (jobboldalt) 5 évet járt az Építőkarra a hetvenes-nyolcvanas években) Flóra, a feleségem (balról a második) kilenc évig volt a Gazdasági és Társadalomtudományi Karon MBA-felelős. Én magam (balról) egy évig magyart tanítottam még 1970/71-ben a Vegyészkar Nyelvi Intézetében, majd újabb tíz évig jártam, no nem egyetemistaként, hanem nemzetközisként a legkülönbözőbb karokra 1996-tól 2006-ig. Viola (jobbról a második) nem járt ugyan a Műegyetemre, de több mint 30 éve felesége egy földmérőnek: nyugodtan beadhatna egy diplomamunkát a földmérők természetrajzáról...

A hermelines hölgy fekete háttere

Szír barátommal és festőnő feleségével meg kellett néznünk a Botticelli-Tiziano kiállítást is a Szépművészeti Múzeumban. Fantasztikusan szakértő vezetést kaptunk magától a kiállítás rendezőjétől, Tátrai Vilmos barátomtól. Megbeszéltük közben, hogy nekem már jó néhány éve, a krakkói Czartorisky Múzeum nyomasztóan sötét és alacsony mennyezetű termeiben is feltűnt Leonardo Hermelines hölgyének különös fekete háttere. Tátrai megerősítette gyanúmat, hogy a röntgenfelvételek tanúsága szerint a háttér egykor színes tájat ábrázolt, azonban a finom hátteret valamikor ilyen brutálisan feketére mázolták. Ahogy a folyamatosan sárguló Mona Lisához sem, ehhez sem mernek a restaurátorok hozzányúlni. Legalább arany hátteret festettek volna neki, mint az ikonoknak... Mindegy, ilyen gyászosan jobban is illett a párás, barátságtalan őszi naphoz. Ahmed nemsokára visszamegy Damaszkuszba, és ragyogó napsütésben hozzáfog az olivaszürethez. Ő egyébként nem Leonardóért, hanem Raffaellóért rajong.

Vén szamarak a Szamárhegyen

Damaszkuszi barátommal tegnap Szentendrén jártunk, és egy furcsa kalapos helyi idegenvezető ( a képen bal szélen ) vezetésével megmásztuk az ottani Szamárhegyet.
Ja, és sértődések elkerülése végett a képen látható ifjú hölgy természetesen nem szamár,hanem az egyetlen igazi festő a képen a Festők Városában: az ilyen alkalmi halmazokban elkerülhetetlen kakukktojás.

ELEMI CSILLAGÁSZAT

Keresztapám, Feri bácsi névnapja. Őt már rég nem tudom köszönteni, a ma hajnali teliholdat köszöntöm ezzel a kicsi verssel(?), Ferenc barátaimat, meg Ahmed barátomat, aki nem Feri, de csillagász, és a napokban sok év után megjött látogatóba Damaszkuszból.

A Hold a Nap után jár,
jobbra, mint az óra mutatója.
Nagy ritkán éri be,
a dolog csalóka,
s mindig - fogyatkozóba.

Unokáknak
egy levegőbe emelt
nagy, ócska vekker
balra forgatásával
szoktam demonstrálni
Hold- és Napjárást,
illetve hogy mit művel a Föld,
és akkor
még nem is beszéltünk
lassú nyájáról a csillagoknak...