A következő címkéjű bejegyzések mutatása: III.Callixtus(Borgia). Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: III.Callixtus(Borgia). Összes bejegyzés megjelenítése

2010. június 12., szombat

A szorongattatások javunkra válnak?

Tituszomhoz találtam egy Érszegi Géza-írást a neten a déli harangszóról:


Harangszó és ima a pogányok ellen
III. Callixtus pápa (1455-58) 1456-ban a keresztény világ főpapjaihoz intézett levelében leírja, milyen nehéz helyzetbe került a kereszténység azáltal, hogy Konstantinápoly elesett (1453). A pápa felsorolja az addig tett intézkedéseit. Az egyháziakra tizedet vetett ki, hogy legyen miből fedezni a védekezés költségeit. Követeket küldött mindenfelé, hogy keresztes hadjáratra készüljenek, a keresztény fejedelmek pedig béküljenek ki egymással. A katonaság parancsnokát (Lodovico Trevisano) pedig megbízta, hogy tengeri hajóhadat vezessen.
Előírta, hogy bíborosig bezárólag minden pap misében emlékezzen meg a veszélyről, és imádkozzák el az "Omnipotens sempiterne Deus" kezdetű, pogányok elleni imát.
De hogy ne csak a papság, hanem minden hívő részt vehessen ebben, meghagyta, hogy mindenütt a nona (délután 3 óra) és a vesperás (este 6 óra) közötti időben félóránként, háromszor egymás után húzzák meg a harangokat és imádkozzanak el egy Miatyánkot és egy Üdvözlégyet. Az egy alkalommal imádkozók 40 nap, a háromszor térden állva könyörgők 100 nap búcsúban részesülnek.
Ezenkívül minden hónap első vasárnapján tartsanak a pogányok ellen mondott ünnepi misével egybekötött körmenetet, ezen mind a nép, mind pedig a világi és szerzetes papság vegyen részt, s ha valaki jó hitszónok, tartson prédikációt. Magyarázzák el a népnek: a szorongattatások, szenvedések javukra válnak."
---
Trevisano - jut eszembe hajónapló-íróként - ugyancsak bajban lenne, ha ma kéne hajóhadával elindulnia: párás melegben lógnak a vitorlák, teljes a szélcsend, csak a tömérdek szúnyog röpdös a fedélzeten. Ez a megpróbáltatás vajon mennyire válik javára a matrózoknak?

2010. június 4., péntek

A harang mégis szól* több mint ötszáz éve!


Titusz-regényem háttérmunkálataiból:

Dugovics Titusz személye és az általa végrehajtott Fossbury-flop lehet, sőt biztos, hogy puszta legenda, de a harang mégis szól a nádorfejérvári diadal emlékére, immár több mint ötszáz éve. Hunyadi és Kapisztrán, valamint III. Callixtus pápa sikeres joint venture-ének emlékezetére. Furcsa történelmi pillanat: Európa összefogott, igaz hatalmas volt az ijedelem, merre halad a török Konstantinápoly óriási riadalmat keltő 1453-as bevétele után? És még a Halley-üstökös is!** Nádorfejérvár egyébként még ennél is régebben, majd újabb négyszáz évvel korábban, a besenyőkkel való sikeres csatázásnak is helyszíne volt, ahogy erről a Gellért-legenda tudósít: „— Nádorfejérvár ostrománál 1072-ben a megölt besenyők fejeit a király elé hordották, és pedig miként a krónikás mentegetőzve jónak látja említeni : azoknak a várban levő szövetségesei : a görögök és bolgárok ijesztéseül. „

Ez a III. Calixtus (mert hogy a létező és nem létező, vagy duplán is létező személyek e ravasz történet minden nyúlványában folyamatosan szórakoznak velünk, volt egy III. Callixtus ellenpápa is már a XI. században ) ráadásul Borgia névre hallgatott őszentségesülése előtt. Mint egy Ecclestone a Forma 1-es versenyzőket, úgy sztárolta és menedzselte korának hírességeit. Alighogy Hunyadi kidőlt a sorból, egyből becserkészte a kor következő legismertebb pankrátorát, magát Szkander béget, és rábízta a soron következő keresztes háború vezetését. Hogy mennyire volt makedón ez a Nagy Sándor, mint balkezes, kékszemű és feltehetően homoszexuális világhódító elődje, ugyancsak nagy kérdés, de ezt meghagyjuk a szkipetológusoknak, ha van ilyen nevű foglalkozás…
*
Miért szól délben a harang?
A pápai bullának többnyire nyomtatott változata ismert, ami a Vatikáni Titkos Levéltárban őrzött Registri Vaticani kötetében lévő szövegre megy vissza. Ismert azonban a bulla eredeti példánya is. A kisebb-nagyobb különbségeket nem számítva a keltezésben tér el egymástól számottevően a két szöveg. Míg a Registri Vaticaniba másolt szöveg Szent Péter és Pál ünnepén, azaz június 29-én kelt, a bulla másfél héttel korábbra, június 20-ra van keltezve. A napi keltezés azonban az eredeti pápai bullában más tintával van írva, ami azt jelenti, hogy az ismeretlen időben meghozott pápai döntés nyomán az eredeti bullákat különböző időpontokban kezdték terjeszteni, s csak az utolsó néhány elküldését regisztrálták a Registri Vaticaniban. Ez érthető is, hiszen a terjedelmes és nagy jelentőségű bulla nem kevés munkát róhatott az Apostoli Kancelláriára, s ezek elkészítése és expediálása jelentős időt vett igénybe. Nem lehetetlen tehát, hogy a pápai bulla első példányainak kiadása akár hetekkel is megelőzte a Registri Vaticani sorozatba iktatott szöveg kiadását. Ámbár aligha kétséges, magyar vonatkozású ez a pápai bulla, mégis egyetlen szóval sem említik benne a veszélynek leginkább kitett Magyarországot.
Ennek alapján vannak, akik úgy vélik: mivel III. Callixtus pápa a nándorfehérvári diadal (július 22.) előtt adta ki híres bulláját, a déli harangszó nem a nándorfehérvári csatáról való megemlékezésül szól nap mint nap. Számtalan jele van azonban annak, hogy III. Callixtus pápa és a kortársak az ima erejének tulajdonították, hogy a Kapisztrán Szent János gyújtó hatású beszédeinek hatására összegyűlt keresztes seregek Hunyadi János vezetésével 1456-ban megvédték a kereszténység védőbástyáját, Nándorfehérvárt. Többek között ennek emlékére 1457. augusztus 6-án rendelte el a pápa az Urunk színeváltozása ünnepét.

**A 15. századtól mind erőteljesebben hódított az oszmán birodalom, és Európa kapuja: Magyarország felé fordult. A déli végeken Szendrő és Galambóc vára elesett. Útjában Nándorfehérvár állt. A Halley-üstökös 1456. évi visszatérésében Hunyadi János harcait és a nándorfehérvári csata jelét látta több krónikás. Akkortájt rendelte el a pápa a dél körüli harangozást a templomokban lényegében az üstökös képében megjelent gonosz ellen (többen magát a sátánt vélték felfedezni az üstökösben). Az üstökös kardra emlékeztető alakja közeli háborút sejtetett. A keresztények jatagánt vagy kindzsát – török kardot és tőrt –, a törökök keresztet láttak az üstökösben. Tehát a déli harangszó hagyománya egyfelől a pápai rendelettel, másfelől az időben, azaz kronológiailag közeli nándorfehérvári diadallal is kapcsolatos