Titusz-regényem háttérmunkálataiból:
Dugovics Titusz személye és az általa végrehajtott Fossbury-flop lehet, sőt biztos, hogy puszta legenda, de a harang mégis szól a nádorfejérvári diadal emlékére, immár több mint ötszáz éve. Hunyadi és Kapisztrán, valamint III. Callixtus pápa sikeres joint venture-ének emlékezetére. Furcsa történelmi pillanat: Európa összefogott, igaz hatalmas volt az ijedelem, merre halad a török Konstantinápoly óriási riadalmat keltő 1453-as bevétele után? És még a Halley-üstökös is!** Nádorfejérvár egyébként még ennél is régebben, majd újabb négyszáz évvel korábban, a besenyőkkel való sikeres csatázásnak is helyszíne volt, ahogy erről a Gellért-legenda tudósít: „— Nádorfejérvár ostrománál 1072-ben a megölt besenyők fejeit a király elé hordották, és pedig miként a krónikás mentegetőzve jónak látja említeni : azoknak a várban levő szövetségesei : a görögök és bolgárok ijesztéseül. „
Ez a III. Calixtus (mert hogy a létező és nem létező, vagy duplán is létező személyek e ravasz történet minden nyúlványában folyamatosan szórakoznak velünk, volt egy III. Callixtus ellenpápa is már a XI. században ) ráadásul Borgia névre hallgatott őszentségesülése előtt. Mint egy Ecclestone a Forma 1-es versenyzőket, úgy sztárolta és menedzselte korának hírességeit. Alighogy Hunyadi kidőlt a sorból, egyből becserkészte a kor következő legismertebb pankrátorát, magát Szkander béget, és rábízta a soron következő keresztes háború vezetését. Hogy mennyire volt makedón ez a Nagy Sándor, mint balkezes, kékszemű és feltehetően homoszexuális világhódító elődje, ugyancsak nagy kérdés, de ezt meghagyjuk a szkipetológusoknak, ha van ilyen nevű foglalkozás…
*
Miért szól délben a harang?
A pápai bullának többnyire nyomtatott változata ismert, ami a Vatikáni Titkos Levéltárban őrzött Registri Vaticani kötetében lévő szövegre megy vissza. Ismert azonban a bulla eredeti példánya is. A kisebb-nagyobb különbségeket nem számítva a keltezésben tér el egymástól számottevően a két szöveg. Míg a Registri Vaticaniba másolt szöveg Szent Péter és Pál ünnepén, azaz június 29-én kelt, a bulla másfél héttel korábbra, június 20-ra van keltezve. A napi keltezés azonban az eredeti pápai bullában más tintával van írva, ami azt jelenti, hogy az ismeretlen időben meghozott pápai döntés nyomán az eredeti bullákat különböző időpontokban kezdték terjeszteni, s csak az utolsó néhány elküldését regisztrálták a Registri Vaticaniban. Ez érthető is, hiszen a terjedelmes és nagy jelentőségű bulla nem kevés munkát róhatott az Apostoli Kancelláriára, s ezek elkészítése és expediálása jelentős időt vett igénybe. Nem lehetetlen tehát, hogy a pápai bulla első példányainak kiadása akár hetekkel is megelőzte a Registri Vaticani sorozatba iktatott szöveg kiadását. Ámbár aligha kétséges, magyar vonatkozású ez a pápai bulla, mégis egyetlen szóval sem említik benne a veszélynek leginkább kitett Magyarországot.
Ennek alapján vannak, akik úgy vélik: mivel III. Callixtus pápa a nándorfehérvári diadal (július 22.) előtt adta ki híres bulláját, a déli harangszó nem a nándorfehérvári csatáról való megemlékezésül szól nap mint nap. Számtalan jele van azonban annak, hogy III. Callixtus pápa és a kortársak az ima erejének tulajdonították, hogy a Kapisztrán Szent János gyújtó hatású beszédeinek hatására összegyűlt keresztes seregek Hunyadi János vezetésével 1456-ban megvédték a kereszténység védőbástyáját, Nándorfehérvárt. Többek között ennek emlékére 1457. augusztus 6-án rendelte el a pápa az Urunk színeváltozása ünnepét.
**A 15. századtól mind erőteljesebben hódított az oszmán birodalom, és Európa kapuja: Magyarország felé fordult. A déli végeken Szendrő és Galambóc vára elesett. Útjában Nándorfehérvár állt. A Halley-üstökös 1456. évi visszatérésében Hunyadi János harcait és a nándorfehérvári csata jelét látta több krónikás. Akkortájt rendelte el a pápa a dél körüli harangozást a templomokban lényegében az üstökös képében megjelent gonosz ellen (többen magát a sátánt vélték felfedezni az üstökösben). Az üstökös kardra emlékeztető alakja közeli háborút sejtetett. A keresztények jatagánt vagy kindzsát – török kardot és tőrt –, a törökök keresztet láttak az üstökösben. Tehát a déli harangszó hagyománya egyfelől a pápai rendelettel, másfelől az időben, azaz kronológiailag közeli nándorfehérvári diadallal is kapcsolatos
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése