Végre egy darab Titusz, ha régi is

Előkerült egy kis kék füzet, amelybe egy '80 as évek-beli balatoni nyaraláskor, vagy tán épp vitorlástanfolyam szüneteiben? - buzgón körmöltem a nándorfejérvári diadal elképzelt eseményeit. Hogy ez a Titusz-könyvbe majd belekerül-e, vagy marad lappangó háttér-adaléknak, azt majd kiforogja az idő...


Kevénél

1456. július 3-án napszálltakor sebes és fárasztó menetelés után tábort ütött Hunyadi János országos főkapitány serege a Duna bal partján Kevénél, Szendrő és Galambóc között.
Tíz-tizenkét komor, sok hadat járt vitéz üldögél a lassan kihamvadó tábortűz körül. Hátukon, mellükön ákom-bákom férfiöltésekkel fölvarrt fehér posztókeresztek. Odébb, a vízhez közelebb egy kis emelkedő, a többieknek háttal, magában gubbaszt egy testesebb, már nem fiatal vitéz. Lecsatolt kardja keresztben a térdén. De kereszt nincsen az ő hátán, csak félelmes jelek előtte az égen: a törökök fényes holdja meg az Ántikrisztus csóvás csillaga. Jelképei ennek a sanyarú, pestises és viszályos évnek.
Az egyik vitéz föláll a tűz mellől, s az egyedül ülő, csillagnéző bajtársukhoz ballag egy még félig telt borostömlővel.
- Oszmán vagy te, Titusz vitéz vagy rác eretnek? … Mért nem varrtad föl a kereszt jelét?... És mit olvasol a csillagokból?... Hoztam egy kis bort, igyál.
- Sokat kérdezel egyszerre. Kérdezz egyet. Vagy egyet se. Csillagnéző, csendes este van. … Meleg és possadt a borotok.
-Ej, kifáraszt bennünket a főkapitány. Mért hozott ilyen messzire, Belgrád alá? Hisz már Szendrőt is odahagyta a török. Kapisztrán testvér meg, ahogy mondják, messze fönn, Péterváradnál gyűjti a maga kereszteseit.
-Testvér? Nekem nem testvér az, aki erővel keresztel, huszitát, zsidót éget, és pénzért árulja a bűnbocsánatot!
Hallgat a két vitéz. Az égen ragyog az újhold és kékes csóvát húzva maga után, sebesen, mint éjszakai ágyúzáskor a kilőtt kőgolyó, sisteregve halad az üstökös.*
- No, egy kis bort még, hogy lehűlj, Titusz hadnagy! Hisz láttam én, magad is vettél ötforintos levelet.
- Vett János úr is. Vettél te is. Ki nem vett?... Nem azért a nyomorult, mihaszna papírért, amiből – hallom – az obszerváns testvérek néhány százat is sajtolnak egy óra alatt, - lusták már kézzel írni? - … nem azért. Hadi költségre kell az, ámbár az fizessen hadi költséget, aki harcolni rest, vagy spekulál. Hol maradnak, mondd meg, az erdélyi urak? A Vág-mentiek? Azokat is a brúderod mardosta el mitőlünk, a Kapisztránó. Hogy Husz ellen annyit prédikált…
- El ne törd mérgedben azt a kardot, testvér. Szükséged lehet még rá Belgrád alatt!
- Belgrád alatt!! Belgrád alatt kasza és csákány lesz a fegyver. A négy öl hosszú ágyúk ellen, fiú! …Kapisztránó meg harangokat öntet, hogy a törököt meg az Ántikrisztus csóvás csillagát az égről leharangoztassa.
- Hevít a bor! No igyál még, oszt csillapodjál… Annyi a széthúzás, a gonosz beszéd a táborban. S így beszélsz te is? Bölcsebbnek véltelek, Titusz.
- Na jól van. Ha bölcset nem tudok, hát semmit sem beszélek. Hallgassunk. Nézzük, hogy rágja meg a Csóvás a törökök holdját, ami most kezd éppen dagadni.
Hallgatnak. A csóvás csillag sisteregve karcolja az eget. A mélyen szálló, büszke félhold fénye vékony hidat von a lassan hömpölygő Dunán.
-----------------------
* Egyes régi források szerint 1456 nyarán a manapság Halley-üstökösnek nevezett Csóvás-csillag megjelenése nagy riadalmat okozott mind a török, mind a keresztesek és Hunyadi táborában.

--
---
Egy kedves olvasóm, aki a helyszínen lakik, ezt írta még:


„Érdemes egy dunai sétahajón megközelíteni Szendrő azaz Smederevo ma is álló várfalait - nyaranként a turisták kedvééért a várban kosztümös lovas vitézi játékokat színlelnek.
Galambóc azaz Golubac várromja pedig magasan a Duna fölé elemelkedik közvetlenül a Kazán szoros azaz Djerdap bejárata előtt. Mindkettő látványa szép élmény, ráadásul megelőzi őket még Újlak (Ilok) és Pétervárad vára, de a Tisza torkolaténál A Titeli fennsíkról, majd a Duna másik oldalán, a torkolattal szembeni Slankamen (Zalánkemén) dombjairól szép látványt nyújt a kanyargós Tisza a Bega-torkolattal, és a vizüket befogadó Duna.”

---
Köszönöm szépen!

A harang mégis szól* több mint ötszáz éve!

Titusz-regényem háttérmunkálataiból:

Dugovics Titusz személye és az általa végrehajtott Fossbury-flop lehet, sőt biztos, hogy puszta legenda, de a harang mégis szól a nádorfejérvári diadal emlékére, immár több mint ötszáz éve. Hunyadi és Kapisztrán, valamint III. Callixtus pápa sikeres joint venture-ének emlékezetére. Furcsa történelmi pillanat: Európa összefogott, igaz hatalmas volt az ijedelem, merre halad a török Konstantinápoly óriási riadalmat keltő 1453-as bevétele után? És még a Halley-üstökös is!** Nádorfejérvár egyébként még ennél is régebben, majd újabb négyszáz évvel korábban, a besenyőkkel való sikeres csatázásnak is helyszíne volt, ahogy erről a Gellért-legenda tudósít: „— Nádorfejérvár ostrománál 1072-ben a megölt besenyők fejeit a király elé hordották, és pedig miként a krónikás mentegetőzve jónak látja említeni : azoknak a várban levő szövetségesei : a görögök és bolgárok ijesztéseül. „

Ez a III. Calixtus (mert hogy a létező és nem létező, vagy duplán is létező személyek e ravasz történet minden nyúlványában folyamatosan szórakoznak velünk, volt egy III. Callixtus ellenpápa is már a XI. században ) ráadásul Borgia névre hallgatott őszentségesülése előtt. Mint egy Ecclestone a Forma 1-es versenyzőket, úgy sztárolta és menedzselte korának hírességeit. Alighogy Hunyadi kidőlt a sorból, egyből becserkészte a kor következő legismertebb pankrátorát, magát Szkander béget, és rábízta a soron következő keresztes háború vezetését. Hogy mennyire volt makedón ez a Nagy Sándor, mint balkezes, kékszemű és feltehetően homoszexuális világhódító elődje, ugyancsak nagy kérdés, de ezt meghagyjuk a szkipetológusoknak, ha van ilyen nevű foglalkozás…
*
Miért szól délben a harang?
A pápai bullának többnyire nyomtatott változata ismert, ami a Vatikáni Titkos Levéltárban őrzött Registri Vaticani kötetében lévő szövegre megy vissza. Ismert azonban a bulla eredeti példánya is. A kisebb-nagyobb különbségeket nem számítva a keltezésben tér el egymástól számottevően a két szöveg. Míg a Registri Vaticaniba másolt szöveg Szent Péter és Pál ünnepén, azaz június 29-én kelt, a bulla másfél héttel korábbra, június 20-ra van keltezve. A napi keltezés azonban az eredeti pápai bullában más tintával van írva, ami azt jelenti, hogy az ismeretlen időben meghozott pápai döntés nyomán az eredeti bullákat különböző időpontokban kezdték terjeszteni, s csak az utolsó néhány elküldését regisztrálták a Registri Vaticaniban. Ez érthető is, hiszen a terjedelmes és nagy jelentőségű bulla nem kevés munkát róhatott az Apostoli Kancelláriára, s ezek elkészítése és expediálása jelentős időt vett igénybe. Nem lehetetlen tehát, hogy a pápai bulla első példányainak kiadása akár hetekkel is megelőzte a Registri Vaticani sorozatba iktatott szöveg kiadását. Ámbár aligha kétséges, magyar vonatkozású ez a pápai bulla, mégis egyetlen szóval sem említik benne a veszélynek leginkább kitett Magyarországot.
Ennek alapján vannak, akik úgy vélik: mivel III. Callixtus pápa a nándorfehérvári diadal (július 22.) előtt adta ki híres bulláját, a déli harangszó nem a nándorfehérvári csatáról való megemlékezésül szól nap mint nap. Számtalan jele van azonban annak, hogy III. Callixtus pápa és a kortársak az ima erejének tulajdonították, hogy a Kapisztrán Szent János gyújtó hatású beszédeinek hatására összegyűlt keresztes seregek Hunyadi János vezetésével 1456-ban megvédték a kereszténység védőbástyáját, Nándorfehérvárt. Többek között ennek emlékére 1457. augusztus 6-án rendelte el a pápa az Urunk színeváltozása ünnepét.

**A 15. századtól mind erőteljesebben hódított az oszmán birodalom, és Európa kapuja: Magyarország felé fordult. A déli végeken Szendrő és Galambóc vára elesett. Útjában Nándorfehérvár állt. A Halley-üstökös 1456. évi visszatérésében Hunyadi János harcait és a nándorfehérvári csata jelét látta több krónikás. Akkortájt rendelte el a pápa a dél körüli harangozást a templomokban lényegében az üstökös képében megjelent gonosz ellen (többen magát a sátánt vélték felfedezni az üstökösben). Az üstökös kardra emlékeztető alakja közeli háborút sejtetett. A keresztények jatagánt vagy kindzsát – török kardot és tőrt –, a törökök keresztet láttak az üstökösben. Tehát a déli harangszó hagyománya egyfelől a pápai rendelettel, másfelől az időben, azaz kronológiailag közeli nándorfehérvári diadallal is kapcsolatos