Csak olvasok megint - írás helyett

Naplómból: "Csáthot olvasok. Ambrus Zoltánt olvasok,Asbóth Jánost olvasok - ahelyett, hogy végre Tokait írnék, az én Álmok álmodójá-mat."

Asbóth, Csáth, Ambrus, Pentelei! - és aki mindannyiukra fölhívta figyelmünket: Németh G. Béla

Na és - mivel lehet, hogy mégis költő vagyok, hagyom a prózát a fenébe, és így panaszkodom:
Tokai András:

Panaszos dal
hat- és hétszótagosokban


a Hold még fönn ragyog
a Nap már köszködik
fekete konturok
egy redőny csusszanik
az utca rózsaszín
fönn repülő dübög
biciklis közelít
kutyák vakkantanak
mint kicsi ördögök

hóvirág hajladoz
rigó szól, varju károg
öreg és rest vagyok
kávézom, füstölök
próbálok dallamot
csonk filozófiámhoz

könyöklőm máz után
lelkem mi után áhít?
csak nézem a világot
csak szánom András bácsit

KÉP/VERS kiállítás Óbudán

Miközben Szegedy-Maszák Mihály, aki sokakhoz hasonlóan az ebben a blogban már sokat emlegetett Németh G. Béla "köpönyegéből bújt elő", örömömre szinte az egyiptomi hieroglifáktól kezdte a kép/vers történetét, s Gáyor Tibor a földön guggolva próbálta életre kelteni az alkalomra készített TŰZ/JÉG kompozícióját,egyik első szerkesztőmre, a régi-Mozgós Mányoki Endrére bukkantam a közönségben. Róla aztán sajnos nem készült kép, csak másik régi kedves ismerősömről, Székely Ákosról (és nejéről) Bujdosó Alpárral együtt.
A többi képen: egy Robbanás című kedvencem, amint a japán (kínai) írásjel ecsetvonásai kirobbannak, feleségem, Flóra az egyik nem is KÉP/VERS, hanem BETŰ/FESTMÉNY előtt, Székely Ákos egy korai műve, amit FORDÍTVA sikerült kiakasztani.
Hazafelé még korcsolyapályát találtunk a Fő-téren, itt a szépen karistolt pálya felületére kattintva elkészítettem saját JÉGVERS című új képversemet, majd rövid időre megálltam Varga Imre egyik esernyős szoborkompozíciója alatt, ami, ahogy sejtem, az egykor a Vérmező Moszkva térhez közeli sarkán állt Tanácsköztársaság-emlékmű ügyesen megmentett darabja.
Ja, a kiállításon persze ott volt Petőcz András is, egy L.J. nevű külföldi gyűjtő, és természetesen Maurer Dóra.