Miközben Szegedy-Maszák Mihály, aki sokakhoz hasonlóan az ebben a blogban már sokat emlegetett Németh G. Béla "köpönyegéből bújt elő", örömömre szinte az egyiptomi hieroglifáktól kezdte a kép/vers történetét, s Gáyor Tibor a földön guggolva próbálta életre kelteni az alkalomra készített TŰZ/JÉG kompozícióját,egyik első szerkesztőmre, a régi-Mozgós Mányoki Endrére bukkantam a közönségben. Róla aztán sajnos nem készült kép, csak másik régi kedves ismerősömről, Székely Ákosról (és nejéről) Bujdosó Alpárral együtt.
A többi képen: egy Robbanás című kedvencem, amint a japán (kínai) írásjel ecsetvonásai kirobbannak, feleségem, Flóra az egyik nem is KÉP/VERS, hanem BETŰ/FESTMÉNY előtt, Székely Ákos egy korai műve, amit FORDÍTVA sikerült kiakasztani.
Hazafelé még korcsolyapályát találtunk a Fő-téren, itt a szépen karistolt pálya felületére kattintva elkészítettem saját JÉGVERS című új képversemet, majd rövid időre megálltam Varga Imre egyik esernyős szoborkompozíciója alatt, ami, ahogy sejtem, az egykor a Vérmező Moszkva térhez közeli sarkán állt Tanácsköztársaság-emlékmű ügyesen megmentett darabja.
Ja, a kiállításon persze ott volt Petőcz András is, egy L.J. nevű külföldi gyűjtő, és természetesen Maurer Dóra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése