"Reggel, amikor nagy az árnyék"

Noo-wan* az élet hosszúságáról.

Ami az életkoromat illeti,
Lassan két Nagy Sándor kitelne belőlem,
Négy Tutankhamón, három Petőfi.

Egy bölcs mondta egyszer: reggel mutatkozz,
Amikor nagy az árnyék.

----------

Noo-wan Nose egy általam kitalált "szingapuri", azaz szingaléz költő. Szójáték akarna lenni, bár van, aki figyelmeztet, az ember csak anyanyelvén próbálkozzék szójátékokkal, az angol No One Knows (ki tudja? Senki se tudja) kifejezésből. Lásd bővebben a Régebbi bejegyzéseknél: 2009.06.29, 2010 02.15 valamint 03.29. Ha beírod a keresőbe, kiderül, hogy valaki már nicknévként is fölvette. Ilyen noo-wanos vers már jött a Mozgóban, és legutóbb (igaz a szingapuri referencia megemlítése nélkül, A kifordított kabátujj címmel) a Prae folyóirat legutóbbi számában.
A Nose még halovány utalás Ovidius gúnynevére, a Nasóra is. Ahogy öregszem, akár Anyámnak nem sokkal korai halála előtt, észrevettem, hogy nyúlik, görbül és vékonyszik az orrom. Ennyit a nózikról meg a hosszú árnyékokról így kora reggel.

Vers a Wyw.hu /verselő miatt

Látom a Neten - ahol időnként kiváncsiskodom, mit talál rólam a kereső - hogy a www.wyw.hu-n valaki maximális pontszámmal értékelte a Magyar Elektronikus Könyvtárban olvasható Aranykor, ezüstkor, vackor kötetkémet. Mivel ide versesblogokat is föl lehet tenni, föl is tettem ezt a hajónaplót, de hogy vers is legyen tényleg, idemásolok valamit egyik utóbbi költői kisérletemből, melyben egy kitalált szingapuri költőtárs verseit "fordítom". Már jött ilyen a Mozgó Világban, Pollágh Péter meg azt igéri, jön nemsokára a Prae-ben is.


Noo-wan a kicsi, közeli dolgokra meg illatokra ámul

(Midőn E.P. magyar prózaíróhoz hasonlóan
versként olvasgatta a Tractatust)

Kicsi, közeli dolgok. Neked magadnak.
Wittgenstein egyik fordítója említi az ilyen
ráébredéseket. Tudod,, (két vessző!) egyszer csak
megvilágosodik, földereng az, hogy mégsem úgy.

Ezt a Faber-Castell irónt, teszem,
csak nagyon függőlegesen lehet
használni arra: írásra, amit
kicsi, közeli dolgok rögzítésére
általában egy-egy szál cigaretta
oszladozó füstjének
kíséretében végzel.
Cseres azt mondta, naponta
megkínálja magát a papírral.

Nyelvjáték helyett mondod: közlés-színjáték.
S bár Dublinban W. is sok
rossz háborús vajat szagolt, te most
a mások által mellőzött illatokkal,
vagy nézzük a dolgot a hardver szempontjából:
orroddal teszel valamit hozzá
a bécsi, cambridge-i, dublini
pontosfogalmazó megjegyzéseihez.

A kérdések más barátaitól kérdem: hogy van az,
hogy a kicsiben, szaggatottban
megorrontjuk néha a nagyot,
s ha figyelmesen szipákolunk,
egy-egy múlékony pillanatra, mintha
az öröklét füstölne orrlikunkban?

***

Ingres-papír vagy gyűrött Pravda


Már azt hitte, hogy minden elveszett,
de nézd, ámulatára a sok hiába-vesződség
mégis mind javára fordult,
midőn vénségére rajzolgatni kezdett.

Ennek már úgy fogott neki,
hogy tudta, rajzoláskor mindegy
mi akad a kezébe, Ingres-papír
vagy mint ínségében Uitznak:
pár oldal gyűrött Pravda.

Ha a nyolcvanat is megéri, lehet, hogy majd zenét ír
vagy új táncokat talál föl:
hűséges Füst Milán-tanítvány.
---
Noo-wanról még annyit, hogy ha ezt írjátok a keresőbe, talán nektek is előjön, hogy valaki, magyar bloggoló, igaz "vietnami" nemzetiséggel már nicknévként is fölvette.

"TaTa" is én vagyok.

Már hülyéskedtem korábban, hogy nagy a Tokai-család, ugye a Tokai murai reaktor, a Tokai gitár, a Tokai Egyetem, hogy Hemingway kedvenc Tokay boráról ne is beszéljünk.

Mivel olvasom a Webisztánban, hogy mindenki követ mindenkit, a fölhajtott gallérú, szembe húzott sapkás uraknak jelzem, hogy néha 'TATA" vagy "TaTa" is én vagyok, sőt a börgöndi rakétások blogjában időnként T-Bandiként, sőt T-Brandyként jelentkezem.

Ja, és egykori minisztériumi, Eötvös Alapítvány-titkári szobám ajtaján sokáig egy
"Tokai - disposable gas-lighter" reklám mutatta, hogy egyáltalán nem vagyok pótolhatatlan.

Hosszú-hosszú életem során, különböző inkarnációimban írogattam még Titusz, a Jófiú, Archie bá', Les Caps, Noo-wan Nose, meg ki tudja még, miféle neveken.

Néha azért verset is írok

Hatalmas volt a nyár, Mösszjő
Apollinár. Nézze csak, ott jő
Rilke úr! Képzeletbéli szümpózion
egy Thurn und Taxis birtokon:
A prágai német, a franciásult lengyel meg én magam:
egy megmagyarult jenki,
vagy ha úgy jobban tetszik:
Mr. Nose, , a szingapuri senki,
a nagyorrú Noo-Wan.

(Hatalmas volt a nyár)

Hatalmas volt a nyár.
Hatalmasak az utolsó nyarak,
ahogy az elsők is oly hatalmasak.
Lesz-e hatalmas őszünk
vagy csak továbbmérgeződünk?

Ó, Gíjjom Apollinár,
ó, Rájner, Mária, Rilka,
vegyetek imáitokba.