2009. június 27., szombat

köd, köd, köd, pedig talán ma indul a Kékszalag

Fedélzetei napló: Köd, köd, köd, mint George Szirtes emlékezetes Nova Zembla-versében. Érdekes különben, hogy a trianoni veszteségek közt ritkán vagy soha nem emlegetjük a Ferenc József-föld elvesztését, pedig milyen zsíros, jó jégtáblák lehetnek ott, tele sugárzó radioaktivitással az ötvenes-hatvanas évek szovjet atombomba-kísérletei következtében: mi minden megteremne azon a televényen!
És a Kékszalag! Nemigen vettem hasznát vitorlás-igazolványomnak, bár érvényességét rendszeresen hosszabbíttatom. Egyszer majd azért megírom Duló, azaz Dulácska György, minden idők egyik legeredményesebb magyar vitorlázójának különös életét, aki ötven évig volt betege annak, hogy nem jutott ki a melbourne-i olimpiára.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése