A szorongattatások javunkra válnak?

Tituszomhoz találtam egy Érszegi Géza-írást a neten a déli harangszóról:


Harangszó és ima a pogányok ellen
III. Callixtus pápa (1455-58) 1456-ban a keresztény világ főpapjaihoz intézett levelében leírja, milyen nehéz helyzetbe került a kereszténység azáltal, hogy Konstantinápoly elesett (1453). A pápa felsorolja az addig tett intézkedéseit. Az egyháziakra tizedet vetett ki, hogy legyen miből fedezni a védekezés költségeit. Követeket küldött mindenfelé, hogy keresztes hadjáratra készüljenek, a keresztény fejedelmek pedig béküljenek ki egymással. A katonaság parancsnokát (Lodovico Trevisano) pedig megbízta, hogy tengeri hajóhadat vezessen.
Előírta, hogy bíborosig bezárólag minden pap misében emlékezzen meg a veszélyről, és imádkozzák el az "Omnipotens sempiterne Deus" kezdetű, pogányok elleni imát.
De hogy ne csak a papság, hanem minden hívő részt vehessen ebben, meghagyta, hogy mindenütt a nona (délután 3 óra) és a vesperás (este 6 óra) közötti időben félóránként, háromszor egymás után húzzák meg a harangokat és imádkozzanak el egy Miatyánkot és egy Üdvözlégyet. Az egy alkalommal imádkozók 40 nap, a háromszor térden állva könyörgők 100 nap búcsúban részesülnek.
Ezenkívül minden hónap első vasárnapján tartsanak a pogányok ellen mondott ünnepi misével egybekötött körmenetet, ezen mind a nép, mind pedig a világi és szerzetes papság vegyen részt, s ha valaki jó hitszónok, tartson prédikációt. Magyarázzák el a népnek: a szorongattatások, szenvedések javukra válnak."
---
Trevisano - jut eszembe hajónapló-íróként - ugyancsak bajban lenne, ha ma kéne hajóhadával elindulnia: párás melegben lógnak a vitorlák, teljes a szélcsend, csak a tömérdek szúnyog röpdös a fedélzeten. Ez a megpróbáltatás vajon mennyire válik javára a matrózoknak?