Tituszom és Amrám szövetének összefonása

Készülő Titusz regényemre figyelmes barátom a következő e-mailt küldte:

„Ez a Titusz egy labirintus... Ez jó is meg követhetetlen is. Talán ez benne a jó...  „

Én pedig ezt válaszoltam:

Ja, labirintus, sőt „káhosz”, ahogy a Tóthjóska azaz Miszter Tutu mondogatta Kairóban. Ezért is neveztem a Szinopszisban > külön fájlban majd azt is olvashatja a vállalkozóbb kedvű, kiváncsi olvasó,ezért is neveztem  kaotikus, „szófelhőregénynek”. A szinopszis labirintyába azonban nyilván nem volt idejük, merszük alábocsátkozniuk az NKA szépirodalmi kollégiuma kurátorainak, s ezért nem nyertem tőlük szerzői támogatást. Sebaj. DugovicsTitusz sem a várható ösztöndíj reményében ragadta meg a törököt és vele a ronda, lófarkas zászlót…

Kusza, bonyolult szövedékű falikárpit vagy mesebeli repülőszőnyeg lesz a regényem, de a Jóisten (vagy ikertestvére, a muzulmánok Allahja) segedelmével majd talán akad egy olyan Szt.Kolumba, aki az elmúlt hetekben befejezett Amra-fordításom egy szépséges és mégiscsak reményt sugárzó strófája szerint:

„Föltárta titkát az Írásnak,

Mit sokan sokképpen magyaráznak.

Szőtt szóból színes nagy vásznakat,

De megmutatá a fonalat.”

(Dallán Forgaill, VI.század)

Különben a vén lókötő Lengyel József, aki csupa komor könyvet írt, mindig szeretett volna
"valami jó röhejeset " írni végre. Neki nem jött össze. Én igyekszem a Tituszba humort  is csempészni rendesen.

Szoborparkba való KKI-pléhlemez

"Az egész KKI-ból és Tóthjóskából mára egyetlen kézzel fogható emlékem maradt: egy ócska, feketére mázolt, oldalt fölhajtott peremű bádogdarab, közepén a három betű kivágva: K K I. Ezt Jóska, aki az első melós volt, akit életemben először láttam kesztyűben (!) dolgozni, gondosan ráfektette az összeszegelt faláda oldalára, majd nagy pemzlit mártott fekete festékbe, átkente a lemezt a festékkel akkurátusan, majd mint egy varázsló, a pereménél, amire nem jutott festék, két ujjal megfogva, lekapta a lemezt a ládáról, és máris ott virított cégünk neve hatalmas fekete betűkkel a láda oldalán: K K I. Azaz: Kulturális Kapcsolatok Intézete. Így lehetett a ládákat messziről felismerni a rengeteg, össze-vissza egymásra dobált hasonló deszkaláda közt a kairói reptér olvadó aszfalt, kerozin, macskahúgy és patkánytetem-illatú szabadtéri vámraktár-területén."
(Miszter Tutu rejtélyes élete c. írásomból. Aki az egészre kíváncsi, kérje a tokai@externet.hu e-mail címemen!)
Ezt a pléhlemezt emeli magasra Vidalati bég (magyarázatot lásd lejjebb). Lacinak igaza van: az egykori KKI, azaz Kulturális Kapcsolatok Intézete a Szoborparkba való, annyi más olyan Rákosi- vagy Kádár-kori intézménnyel együtt, amelyeknek létrehozásához és működtetéséhez persze annak idején jobb sorsra érdemes emberek életének évtizedei pocsékolódtak el.