Készülő Titusz regényemre figyelmes barátom a következő e-mailt küldte:
„Ez a Titusz egy labirintus... Ez jó is meg követhetetlen is. Talán ez benne a jó... „
Én pedig ezt válaszoltam:
Ja, labirintus, sőt „káhosz”, ahogy a Tóthjóska azaz Miszter Tutu mondogatta Kairóban. Ezért is neveztem a Szinopszisban > külön fájlban majd azt is olvashatja a vállalkozóbb kedvű, kiváncsi olvasó,ezért is neveztem kaotikus, „szófelhőregénynek”. A szinopszis labirintyába azonban nyilván nem volt idejük, merszük alábocsátkozniuk az NKA szépirodalmi kollégiuma kurátorainak, s ezért nem nyertem tőlük szerzői támogatást. Sebaj. DugovicsTitusz sem a várható ösztöndíj reményében ragadta meg a törököt és vele a ronda, lófarkas zászlót…
Kusza, bonyolult szövedékű falikárpit vagy mesebeli repülőszőnyeg lesz a regényem, de a Jóisten (vagy ikertestvére, a muzulmánok Allahja) segedelmével majd talán akad egy olyan Szt.Kolumba, aki az elmúlt hetekben befejezett Amra-fordításom egy szépséges és mégiscsak reményt sugárzó strófája szerint:
„Föltárta titkát az Írásnak,
Mit sokan sokképpen magyaráznak.
Szőtt szóból színes nagy vásznakat,
De megmutatá a fonalat.”
(Dallán Forgaill, VI.század)
Különben a vén lókötő Lengyel József, aki csupa komor könyvet írt, mindig szeretett volna
"valami jó röhejeset " írni végre. Neki nem jött össze. Én igyekszem a Tituszba humort is csempészni rendesen.
