Csak úgy...

Szét- és összeírások V I. Két ritmus-defektes hajnali hajku

Fél öt. Nincs kakas-szó,
csak Kőbánya-Felső sípol,
csak az M Nullás zúg

***

Megrebben a hordó
ezüstös, síma bőre.
Új csepp az ereszből.

Így rebbent Kisújon
a tehén fényes szőre
ha bögöly szállt rá.

Virágos, ereszes, hintaszékes

Erről a sashalmi kertről már sok vers született. Most egyet, áhitatosat így vasárnap reggel, az Aranykor, ezüstkor, vackor c. 2006-os kötetemből, amelyik az Orpheusz Kiadónál jelent meg. A múltkor még volt egy utolsó példánya az Írók Boltjában. Vegye meg valaki, akinek ez tetszik:

Lassú, rejtelmes

Ahogy egy pászma elvonul
a gádortól a gesztenyékig
Súrlón simító fínom ujjak
a dolgok hámját megbecézik.

És mintha tényleg tetszene neki
amit hat nap alatt teremtett
az összes rücsök a betonjárdán
egyenként ragyog és színeket rezegtet.

Valami földöntúli fény van itt
az rezgeti néma csendben és simítja
az út lazán terített színes kavicsait.

Ezen a hosszú, fényes úton járjál.
Aztán a ritkás diófalombok
közt gyere beljebb a lugasba,
gyere csak beljebb, ritkán vagy itt,
és vígasztalj, hisz van hatalmad arra.

Tegnap szépen sütött a nap

Mára azonban megjött a megígért szél, jó négy centi hóval; mehetek havat tologatni, mielőtt csúszósra tapossák a járdát a 7 órai nyitáskor a szomszéd kisközértbe igyekvők.

Akkor ebben a ronda időben egy verset a hajnali égről, mikor nem esik

Készülő, de az Orpheusz Kiadónál egyre húzódó "Hapax legómena. Egyszeri olavsatok - úton a próza felé" c. kötetemből


Ó, hajnali tág ég!

Fénylik a fekete almafa-kupolában,
fénylik az ezüst félhold.
Fáradt sárga halogénlámpa
dereng a másik fele égen.

Fölsőbb s távolibb regiszterekben
(hogy szférákat mégse mondjak)
kezdenek cincorogni,
bele az ezüst,
bele a félezüst-hold,
bele az angol ködlámpa-szín,
bele a halványkék égen
uszongó sötétes kék,
kékes-fekete-szürke
felhőkbe mindenrendű
énekesmadarak és az egyetlen
túlélő sashalmi kan-tyúk.

(Ó, híveim, van ilyen.
Tengeri tehénből: ”szirénből” is
először hím példányt láttam formalinban
ázó, nagy kókadt micsodájával.)

Ó, hajnali tág ég!
Éjszaka csendje,
amiben nincs rend.

Ne félj, nem jön a költészet-
magyarázat!
Nem jönnek dőltbetűs Kavafisz-idézetek,
kiemelések.

Csak a figyelem éber,
csak a fölvakart régi sebek
pörkösödnek újra, azok viszketnek, sajognak.

Rágyújt, kihűti a kávét, és elénekli ezt is:
Van valamicske harmat.
Ez az a vékony rés, ahol
bele lehet kukucskálni a versbe,
ez az a vékony hártya, ami
máris szárad az első napsugaraktól,
de sietni kell, sietni,
mielőtt átlátszatlanná varosodik az is.


Ó, mennyi évek, ó mennyi évek!

Nem igaz, hogy elröppent volna az élet,
inkább az évek tömérdeksége
iszonyú sokasága, de annyi
hogy rengeteg végük belevékonyul
a keleti horizontba,
ami fényes, meg a
nyugati, rózsaszínüen tükröződő
szárnyába a hajló
görbületeknek.
Tűnik, vékonyul, akár a
szálazó kékezüst felhők utolja,
amiket már csak sejtünk, sejtünk

Inkább a megéltek sokasága
mint annak a tömérdeksége,
ami majd
....................... elvész

Micsurin elvtárs látogatást tesz Sashalmon

Megjött a nyár. Elővettem, sajnos nem azt a klassz velencei kalapot, amit Matyi fiam hozott Velencéből (és amiben egyszer magam is visszamentem a kence-fence városba) hanem utódját, ezt a Micsurin-fazonút, amit a veresegyházi piacon,
de lehet, hogy egy Népszínház utcai bizományi turkálóban szereztem helyette, mikor pár éve végképp elvásott a keskeny fekete szalagú velencei csoda...
Hogy jön ide, találjátok ki, egy régi Kavafisz-fordításom:

Konsztantinosz Kavafisz: Szeretnék egy vidéki házat

Ó, hogy szeretnék egy vidéki házat
Hatalmas kerttel! Nem is annyira
A virágok, fák, vagy a pázsit kedviért,
- bár ez elkerülhetetlen, meg szépek is a növények,
hanem hogy állatokat tartsak, állatokat!
Hét macskám lenne legalább. Kettő korom-fekete,
Kettő meg hófehér a kontraszt érdekében.
Vennék egy papagájt is, díszeset, akit
Megtanítanék jól hangsúlyozott, igaz
Orációkat tartani. Kutyából, mondjuk, három is elég.
Meg volna két pónim is, szépek, kicsikék.
És végül: semmi kétség, négy, vagy öt darab
További bájos kis teremtményt is beszereznék: majmokat,
Hogy ott üldögéljenek fejüket összedugva és vihogjanak.

(1917 február)

Üdvözöljük az olvasót!

Lectori salutem
Üdvözlöm az olvasót.
Nyugdíjas, költő vagyok, mint írtam egy évvel ezelőtt a www.litera.hu Netnapló rovatában.
Közelgő 63. születésnapomra ajándékul csinálom ezt a fedélzeti naplót magamnak. Meg mindenki másnak, családtagoknak, barátoknak, ismerősöknek, kiváncsi ismeretleneknek, véletlen idetévedőknek, akik pl. a jó tíz évvel ezelőtti tokai-murai reaktorbalesetről akarnak információkat gyűjteni: egyszóval aki majd beleolvas.
Továbbra is Sashalom partjainál hajózunk. Enyhe dél-keleti szél, szinte ki van száradva a Rákos-patak. Várjuk a jó szelet és az esőket.