Megjött a nyár. Elővettem, sajnos nem azt a klassz velencei kalapot, amit Matyi fiam hozott Velencéből (és amiben egyszer magam is visszamentem a kence-fence városba) hanem utódját, ezt a Micsurin-fazonút, amit a veresegyházi piacon,
de lehet, hogy egy Népszínház utcai bizományi turkálóban szereztem helyette, mikor pár éve végképp elvásott a keskeny fekete szalagú velencei csoda...
Hogy jön ide, találjátok ki, egy régi Kavafisz-fordításom:
Konsztantinosz Kavafisz: Szeretnék egy vidéki házat
Ó, hogy szeretnék egy vidéki házat
Hatalmas kerttel! Nem is annyira
A virágok, fák, vagy a pázsit kedviért,
- bár ez elkerülhetetlen, meg szépek is a növények,
hanem hogy állatokat tartsak, állatokat!
Hét macskám lenne legalább. Kettő korom-fekete,
Kettő meg hófehér a kontraszt érdekében.
Vennék egy papagájt is, díszeset, akit
Megtanítanék jól hangsúlyozott, igaz
Orációkat tartani. Kutyából, mondjuk, három is elég.
Meg volna két pónim is, szépek, kicsikék.
És végül: semmi kétség, négy, vagy öt darab
További bájos kis teremtményt is beszereznék: majmokat,
Hogy ott üldögéljenek fejüket összedugva és vihogjanak.
(1917 február)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése