Isten éltesse Flórát !!!!!

Istenem, az a ferde út,
mi ismeretlen kertbe fut.
A fák alatt a sárga lomb,
a fák mögött a márgadomb.

Lesz kert még: ösmeretlenebb,
kanyargóbb út, meredekebb.
S ha már ott járok, Flóra, tudd
milyen nagyon szerettelek...

Végre itt a nyár

Tegnap még esőben figyelte Flóra a repülőt, mára szárad a harmat, napozik a kétpöttyös bogár, nyílik a paprika-illatú rózsa.

két QuickCamerás önarcképre

KÉKEMBER és ZÖLDEMBER
UGORKA meg CUCUMBER

Két jóakarómnak is, akik óvtak e képek mutogatásától.
Ismeretlen XXI. századi blogger a kékségről meg a zöldségekről:
"Mer az is lehet, hogy minden egy olyan modernben csordogál, amibe nem lehet kékszer (sic!) belelépni anékül, hogy az ember lába ne lenne tőle ződ."

Továbbá az egyik jóakaróm még hozzáfűzte ezt is, amitől egyre okosabb és szerényebb lettem: ."<< - írtad. Ez bizonyára a beletenyerelésre is igaz. Kedvéért tehát itt egy harmadik kép is, ahol épp a rózsák közé tenyerelek...

Valami más- Szétírások IV.

Virágzik,
de már hull...

...jutott eszembe PTK májusi verséről, ami így megy:

Öregkori haiku

Ittam a hittant,
ettem a tant, aztán le-
tett rólam a lant.


amiről meg Arany egyik legizgalmasabb ríme a Mindvégig-ből.
(A lantot, a lantot....)

Ujjod valamíg azt
Pengetheti: vígaszt
Bús elme talál.