Istenem, az a ferde út,
mi ismeretlen kertbe fut.
A fák alatt a sárga lomb,
a fák mögött a márgadomb.
Lesz kert még: ösmeretlenebb,
kanyargóbb út, meredekebb.
S ha már ott járok, Flóra, tudd
milyen nagyon szerettelek...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése