TOILETTEN-DOKUMENTATION. Egy ugyanazon táblán, kétfele mutató nyíl igazítja útba azokat, aki a - nem ám berchtesgadeni, hanem eufemisztikusan "ober-salzbergi"-nek nevezett parkoló vendéglőjénél testükön, avagy lelkükön kívánnak könnyíteni. A toilette-ről tudjuk, hogy micsoda: itt 50 eurocentért testünk terheitől; a Dokumentation ugyancsak félreeső, nemrégiben közös berlini-müncheni vállalkozásban, ám mégis főleg a "bajor Szabadállam" költségén létesített szerény kis beton-üveg épületben 3 euróért dokumentációs kiállítás keretében szabadulhatunk meg attól, amiről immár hangos szóval senki nem beszél: a hitleráj lelkünkre rakódott terheitől. Innen jól látszik különben, ahová további eurókért különautóbuszal föl is lehet menni, a Führer egykori vadászházikója, amit Martin Bormanntól kapott ajándékba 50. születésnapjára. Annak a magaslatnak a neve sem Berchtesgadeni Sasfészek immár, hanem "Kehlsteini történelmi kilátópont".
Újbóli felszentelésének 50. évfordulóját ünnepli éppen, fergeteges búcsúval és csinnadrattával,szeptember közepén megkezdett Oktoberfesttel a salzburgi Dóm is, ahol Mozartnak karnagyi minőségében jelenleg ( és már közel húsz éve) magyar utódja van Cifra János személyében.
Az ő meghívására érkezett a veresegyházi Cantemus Kórus a Dómba latin- és magyarnyelvű egyházi dalokat énekelni, mi meg Flórával a bérelt busz üres helyein.
Mindezt hajnalban írom az olcsó diák- és családi szálló portáján, előttem az asztalon ( majdnem Bormann-elv) a Borkmann-elv című skandináv krimi. A címlapon vitorláscsónakok valami norvég kikötőben. Mi tegnap elektromos hajtású kishajón suhantunk, szinte hangtalanul a zöldes vizű Königseen, ahová a kehlsteini történelmi kilátópontról oly jó letekinteni. A hajócskán kék-fehér bajor zászló lobog, mint ahogy Salzburgban is több fehér-arany pápai zászlót látni a búcsú napjain, mint osztrák piros-fehéret. (Némely rendszámtáblán feltűnnek még a schwarz-gelbek is, meg a kétfejű sasok.) Tulajdonképpen hol vagyunk? Alsó-Ausztriában vagy Felső-Bajorországban? Nézőpont kérdése az egész...
A még a kelta időkben kezdett sóbányászatból meggazdagodott salzburgi erzherzogok (megszámlálhatatlan Rainerek) és erzbischoffjaik is magas erődítményükből, a Festungból szemlélték városukat és alattvalóikat. Itt egy nagy ágyúval ugyanúgy lefényképeztettem magamat, mint pont negyven éve Atkári Jánossal a londoni Towerban.
A Festung az utolsó Rainer ezredének laktanyája volt, és az ezred ugyancsak kivette a részét az I. Világháborúból. Némelyik salzburgi családból öt-hat fiú is meghalt azért, hogy csupa olasz nevű hágókat fölöslegesen megpróbáljanak elfoglalni. Közben, és már régesrégen, Olaszország foglalta el Salzburgot: Mozart zenéjével, a Dóm Udinében épített orgonáival, melyeknek egy bizonyára Mozart által is érintett billentyűjét áhítatosan én is megérintettem.
Áhitatos csönd a dómban, de rengeteg zaj és bűz, csinnadratta és sörfesztivál odakint a tereken. Közben arra jövök rá,a legkülönfélébb templomokban és palotatermekben tartott próbaénekléseket hallgatva ( ó, a dohos, orosz fatemplomokra emlékeztető, hagymakupolás Szt. Bartolomeo templomocska a Königsee partján, a salzburgi Festung középkori sóhercegi lépcsőházán végig levisszhangzó Exultate Deo!)- hogy ez az egész küzdelem és hókusz-pókusz egy-egy fáradságosan megkomponált Scarlatti-kórusműben, és mellesleg talán egész életünkben,valószínűleg csak azért van, hogy a végén egy jól kitartott lebegő hangon ( -Tölcséresen gyerekek, föl az állakat!)- sóhajtsunk egy jó nagyot...
Ez a sejtés talán tetszene Georg Traklnak - és Németh G. Bélának, életem legfontosabb tanárának is, aki e salzburgi születésű nagy osztrák költőre, akinek sírját az Erőd alatti templom temetőjében futólag látni vélem, egykor felhívta figyelmemet.
* Hop On Hop Off, így, rossz uniós angolsággal van írva a salzburgi kedvezményes turistakártyára, hogy szabadon lehet a városban ugrabugrálni, buszra, hajóra, siklóra szállni, múzeumba menni, sőt ingyen sört kóstolni huszonnégy órán keresztül, 24 euróért.
