Meghalt Varga Zoltán focista, olimpiai bajnok

http://www.origo.hu/sport/magyarfoci/20100409-elhunyt-varga-zoltan.html

Egyik barátom, aki közelről ismerte, ezeket a szép és bölcs szavakat írja:
Hát igen. Nagyon megdöbbentem. Az életemben az egyik legnagyobb ajándéknak tartom, hogy ismerhettem. Ritka eset, hogy a legendát személyesen megismerheted, és ráadásul nem csalódsz. Hihetetlen erkölcsi érzéke volt. És nagy nagy szerénység, semmi pozőrség. És valami folyamatos szomorúság. Nem volt kedélytelen, de ritkán láttam jókedvűnek. Talán csak pálya-, vagy fociközelben. "Stílszerűen" halt meg. Őt se fogom kitörölni a telefonomból. Egye több ilyen számom van.

Gyuri

Költészet Napja (és Márai születésnapja is), választás

Ma a Költészet Napja, József Attila ( és Márai Sándor) születésnapja van. Tegnap a Petőfi Irodalmi Múzeumban mindkét évfordulót megünnepelték. Turczi Pista barátom meghívására elindultunk az általa szervezett költészet napira. Letettük a kocsit a Pillangó utcánál és metróval majd az Astoriától a legrövidebb úton, az egykori pesti városfalon keresztül és a Károlyi-kert mellett értünk a Károlyi Palotába.Már két órája ment a monstre műsor, épp Czigány György következett megrendítő versekkel másfél éve elhunyt feleségéhez. Aztán sorban jöttek a kiváló versmondók: Vallai Péter Sziveri-versekkel, Galkó Balázs egy egész halom könyvvel, József Attilától napjainkig.A fáradhatatlan és a műsor közben ügyesen improvizálva dramaturgizáló Turczi sok arcát mutatta, itt csak a tünődőt, a Stallonést és a mókásat vonultatom föl. A versmondók közben itt-ott zene, mint a kiváló magyarországi szerb színész és harmonikás Rusz Milán, a fiatal "Pegazus-kommandó" versei után veszprémi színészek: a felejthetetlen Kuna Károly, aki a közönség sorai közé ereszkedve mondta el Karinthy Nem mondhatom el senkinek... című versét, egy megejtően fiatal és tehetséges gitáros-énekes páros,Korom Attila és Manna, akik József Attilától egyik kedvencemet, a Fiatalasszonyok énekét és Nagy Lászlótól a Ki viszi át a szerelemet? adták elő megzenésítve. Két csodás versmondó következett, hazai pályán (a PIM-ben tudományos főmunkatársként is dolgozó) Havas Judit és Császár Angela. Egyebek közt megrendítő Ady-verseket, és -örömömre - a 80 éves Csoóri Sándortól a Szavakat.
Befejezésül Kukorelly Endre és Tábor Ádám megtisztelő társaságában a PIM szinpadán én is fölléphettem egy amerikai versfordításommal és egy egyiptomi görög kávéházban született versemmel, mellyel a költői ihlet kívülállók számára néha különös megnyilvánulásait próbálom bemutatni. Ez utóbbi: A kairói Groppi kávéházban címmel benne van Aranykor, ezüstkor, vackor c. kötetemben (ami meg benne van a Magyar Elektronikus Könyvtárban). Végezetül Pista a "fél Kaláka Együttest" szólította színpadra, akik egyebek közt (klezmeres stílusban) József Attila Születésnapomra című költészetnapi slágerét adták elő. Bódultan hagytam el a termet, mert Kukorelly a Billy Collins vershez, a kalákás Radványi Balázs meg talán a groppishoz külön gratulált. Örültem annak is, hogy Tábor Ádámmal vénségemre személyesen is megismerkedhettem. Mintha gyerekkorunk óta egyik legjobb barátommal, Szalkai Istivel szorítottam volna kezet. Nem is csoda, hisz unokatestvérek.

Introduction to Poetry
Billy Collins
I ask them to take a poem
and hold it up to the light
like a color slide
or press an ear against its hive.
I say drop a mouse into a poem
and watch him probe his way out,
or walk inside the poem's room
and feel the walls for a light switch.
I want them to waterski
across the surface of a poem
waving at the author's name on the shore.
But all they want to do
is tie the poem to a chair with rope
and torture a confession out of it.
They begin beating it with a hose
to find out what it really means.


Billy Collins: Bevezetés a költészetbe

(Üdvözlet e versikét korábban szintén lefordító
Krusovszky Dénesnek)


Én arra kérem őket, fogjanak
egy verset, tartsák a fény elé
mint egy színes diát

vagy tartsák fülükhöz: zúgó méhkas az!

Dobjanak a versbe egy egérkét
és lessék meg, talál-e kiutat?

Lépjenek sötét szobába, ahol a vers lakik, és
tapogassák ki a villanykapcsolót.

Azt szeretném, ha vizisíelnének
a vers hullámos felszínén,
a költő fövenybe rótt nevének integetve.

De ezeknek itt más módszereik vannak:
kikötözik szegény versemet a székhez,
és addig püfölik egy slaggal,

míg meg nem törik, s be nem vallja magától,
hogy mi a francot is akar jelenteni.

Kampánycsend és születésnap.

Halkan jegyzem meg: Valamiért kampánycsend hajnalán a szokásosnál is hangosabbak a rigók.

Tegnap Szörényi László irodalomtörténész, egykori Németh G. Béla-tanítvány 65. születésnapját ünnepeltük sokan a Bajza utcában. Átadtam a gyengélkedő Cholnoky Győző barátom jókívánságait, majd mivel Laci borokat bőven kapott, én sokéves Tokaji aszú helyett egy mindössze hároméves Tokai vackor kötettel ajándékoztam meg, amit mosolyogva szorított a mellére. A másik képen Oberfrank Pál színművész Arany János: Magyar Misijét olvassa föl, és ott ül Vasy Géza is, aki azt mondta, reméli, egyszer majd Szörényi is hajlandó lesz elvállalni az elnökséget, s ez ellen nem tiltakozott a két korábbi elnök,sem Pomogáts Béla,sem Kalász Márton, akik a közönség soraiban ültek.

Húsvéti utánlövés és választási előzetes

Egyrészt ugye általában lekésünk a dolgokról, másrészt összekeverjük a szezont a fazonnal. Tegnap kisunokám, Panni is elkésett húsvéti tojásokat aggatott a bimbózni kezdő szőlőbokorra a szomszéd kislánnyal, Lilivel. Nézegetem a képet, vajon véletlen-e, hogy pont a szakmányban gyártott közvéleménykutatási körcikkelyek színeit látni viszont a festett műtojások színeiben is? Színeket vagy szavakat választanak-e a gyerekek vagy akár mi felnőttek is?
Pesszimista vagyok. Be vagyunk ültetve mind a hintába, ahogy a második képen látszik.
És még lökdössük is magunkat.
Sebaj, süt a nap és ártatlan nemtörődömséggel nőnek a kisunokák.

Ami van, srácok (Szép Károly egykori testnevelőtanárunk meg a BGSK emlékére)

(Ami van, srácok)

Ami van, srácok, Szepi bácsi,
ami maradt a szakadatlan
büntető-dobások
Vajda Péter-utcai gyakorlásából, csak annyi,
hogy reggelente, harmatban, kutyaugatásban
szedegetem a hullott alma férgesét,
és négy az ötből, néha öt az ötből
sikerül a félarasznyi vastag
kis görbe meggyfa derekát eltalálnom.

Vagy az első kávé, egy-két cigi után,
mikor már van helyem a konyhaasztalon,
az első félpapírt, amire meggondolatlan, álmos
marhaságokat írtam
összegyömöckölve, jó kemény
kis galacsinná gyűrve, általában
egy az egyből, sikerül
csont nélkül a kis szemetesbe, “kukába” dobnom.
Ez van még, Tanár Úr, ez van még, srácok. Nincsenek
hétvégi JSI- meccsek (ki tudja már, hogy volt ilyen is:
Józsefvárosi Sportiskola, vagy hogy
Kozma öcsi nyomdokain jó páran
a Simor (Vajda Péter) utcai BGSK-ban,
a Benedek Gábor Sportkörben
kezdtünk készülődni olimpiákra)

Volt egy kitérőnk Schuszter “Oszi”-val
a Fradi atlétikai szakosztályába is, ahol
a húszas évek magasugró bajnoka, valamilyen
Laci bácsi reporterekről mesélt nekünk, és
ha szorgalmasak leszünk, rikordokat ígért.

Tetszik látni, továbbra is szorgalmasan edzek, gyakorlok, Laci bácsi!
(Laci bácsi, tudjátok, félszemű volt:
maga Albert, a Császár lőtte ki véletlenül az egyik szemét,
de makacsul továbbra is a focikapu mögött tartotta az edzéseket.
-_Hátha a másik szememet is kirúgja, abba is
beledurrantja az ócska szemüveget
a Novák vagy a Páncsics a szabadrúgás gyakorlásakor,
és végre nem kell már nyolcvanéves létemre hülyegyerekekkel vacakolnom!
- mondogatta nekünk, tokiói olimpiai reménységeknek a húszas évek
hazai magasugróbajnoka.)

A fél-papirokon a mániákus vers-kezdemények, skiccek,
valami múltról, jelenről,
amibe belezúg, belepattog, mint a lányiskolai, emeleti tornaterem
recsegő parkettáján az első
gumi-kosárlabdák, úgy ‘59-ből, vagy ‘60-ból, amire meglett
az udvari bitumen-pálya,
ahol először értem el a gyűrűt.

Ugyanaz a kis buzgómócsing, ugyanaz
az egymagába’ gyakorló
kis csere vagyok, megint kövér,
a nyáron meghasasodtam.
Az van, ami van, srácok,
dobálom az összegyűrt
paírgalacsinokat a készséges szemetesbe
csukló-, ínhüvely-gyulladásig,
tízből tíz, kétszázból kétszáz
megy a kosárba.
Beírkálom a félbevágott ánégyes
papírkákat, jó keményre
összegyömöckölöm őket, aztán
ami költemény így elkészült, csont nélkül,
lehetőleg pontosan ívelve, kosárra, ó ha
már a mi józsefvárosi sportiskolás korunkban
bevezették volna a mezőnyből
dobott hárompontosokat!

Májusi "MEETUP" - ma reggeli ügyködésem

Tisztelt Igazgató Úr!

Az 1960-ban végzett VIII.B. osztály (osztályfőnök Kaló Hegedűs Elemér,
aki máig jó egészségnek örvend) 50 éves évfordulós megemlékezést
tervez. Iskolatitkárukat
címek ügyében korábban Szalkai István volt osztálytársunk, a múlt
héten pedig Ökrös Szilveszter kereste meg. Megbeszéléseik értelmében
tisztelettel kérjük, hogy f. év májusának utolsó péntekén, 28-án
délután 4 és 5 óra közt tegyék lehetővé, hogy a kertben
fényképezkedhessünk, valamint hogy egykori osztálytermünket és a Szép
Károlyról, egykori testnevelő tanárunkról elnevezett tornatermet
meglátogathassuk.

Köszönettel, az egykori VIII.B nevében:

Tokai András, valamint
Pingiczer István, Szalkai István, Ökrös Szilveszter és Tóth Sándor szervezők.

u.i. Ugyancsak egyik volt osztálytársunk, Kauzál András említette, hogy
jelenleg öccse az iskolagondnok, így kérésünknek bizonyára nem lesz akadálya.
------------

LÁSD MÉG EHHEZ ITT A BLOGBAN A MÁRCIUS 30. BEJEGYZÉST A TABLÓVAL.

Hogy színes fotó is legyen

Április lett. Kinyílt a Zsigmondéktól kapott kankalin vagy micsoda, és vadul virágzik a forzícia. Úgy látszik, szemoperációim óta nem bírom az erős fényt, azért húzom a simlit úgy a szememre.