Mamutok a Bajza utcában, Palócföld-bemutató, afrikai zene

Ma 99 éve halt meg Mikszáth. Tán ezért is hívtak a jó palócok a megújult Palócföld folyóirat bemutatására az Írószövetségbe. A mindenhol jelenlevő Turczi István mutatta be őket a nemrég hosszú szünet után ismét megnyílt Bajza utcai könyvtárban. Pista bemutatta Mizser Attilát, az új főszerkesztőt, aki - nagyon jó! - Szlovákiában lakik. Bemutatta a képen szereplő két hölgyet és a Komoróczy-szakállat viselő antropológust is. Nem volt nálam papír-ceruza, gondoltam megnézem nevüket a neten, viszont sajnos nincs elérhető, jó honlapja az immár 55 éves folyóiratnak, bár a Litera-portálon sokminden olvasható tőlük. Úgyhogy névtelenek maradnak. Mizser mint korábban a JAK-füzetek szerkesztője igéretes szerkesztőként, és versei, melyekből fölovasott, nem rosszak: tömörek, irónikusak. Szó esett még persze Madáchról, Mikszáthról, s a derék tót atyafiról, Praznovszky Mihályról, a Palócföld előző főszerkesztőjéről, s arról, hogy a cigányok "mások". Ezt a kép- és fogalomzavart éppúgy beletörődve hallgattam, mint azt, hogy Turczi Pista mamájához hasonló módon Kassák is Érsekújváron született. Két jelenlevő is megemlítette az egykori Csehszlovákiában - vajon Nagy-Nógrádmegye mely városában? - működött Iródia-kört, amit a '80-as években betiltottak ellenzékiségéért és magyarkodásáért.
Hatkor a könyvtárból az emeletre siettem, ahol már gyülekeztek az észak-afrikai (marokkói?) népviseletbe öltözött Kármán Marianna szervezésében zajló Afrika-estek záróeseménye, az afro-amerikai népzenét bemutató Bollweevil (Gyapotzsizsik) együttes zenészei, és gyéren ugyan, mi a közönség is. Akiért különösképpen mentem: Biernaczky Szilárd afrikanista sajnos nem volt jelen, de meglepetésemre és nagy örömömre ott találtam az elmúlt évtizedek egyik folk-zenész legendáját, a bottal közlekedő, testes Muzsay MAmut Andrást, Biernaczkyhoz hasonlóan egyetemi társamat a hatvanas évek ELTE Bölcsészkaráról. Le is kaptam őt a teraszon a zsizsikesekkel.
Ennyi röviden, mert megúntam a képfeltöltések mérhetetlen lassúságát. Még az éjszakai esőtől ismét előmerészkedő kerti csigák is sebesebbek. Na annyit még, hogy hazatérve örömmel láttam, hogy Márk unoka megtanult kétkerekűn biciklizni, aztán mikor megúnta, testvéreivel és Flóra nagyival együtt a hintaágyon pihente ki a fáradalmakat.