"Quod licet jó vicc, non licet szóvicc"

Egy Vámos Miklós által készített Parti Nagy-interjúban olvasom: "Örkény István köreiben az a mondás járta: "Quod licet jó vicc, non licet szóvicc".

Szerény glosszám:

(Hisz ugye abból van: Quod licet Iovi*, non licet bovi - bocs, hogy úgy érzem, csecsemők kedvéért ide kell írnom: szó szerint: Az ökrök nem engedhetik meg maguknak mindazt, amit Jupiter megenged magának. Bevett kicsit bugyuta, rímes hazai változatában: Amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek.

Szóval én kisökörként idebőgöm:

Quod licet Iovi, non licet bóvli.

* Ejtése Jóvi. A latinban nem volt j betű, viszont volt Dativus - ez meg magyarul részes eset, még magyarabbul : -nak, -nek