Bonfini krónikájában megénekelt névtelen belgrádi (és/vagy jajcai) hős nevét Döbrentei Gábor közölte először a Tudományos Gyűjtemény című folyóiratban (1824.VIII.füzet.16.lap) Dugovics Titusz legendájának történeti hitele mára már kétségessé vált, de talán mégis érdekes lehet amikor egy (porrá zúzott) nemzeti legenda köszönt vissza reánk, mégha nem is valós forrásokból.
“ Kértem tehát Fiscális Horváth Elek Urat, hogy azon nevezetes két tanú írást venné kezéhez, s közölné a Tudományos Gyűjteményben Nemzetünkkel, a'mit tenni is szándékozott.Azomban meghallván e'sürgetést Dugovics Imre Ur, nekem adta által önnkéntesen mind az adomány levelet párban, mind Dugovics György Elejének, Gróf Bercsényi Miklós aláírtta passzusát, még pedig úgy, hogy a ' Hazával való közöltetések után is a' két becses tanúírás enyím maradjon, a' mit nekik nagyon köszönök.
E ' dolog megtudásához Dugovics Imre Esküdt Ur is csak 1821-ben Májusban jutott.(…) Nálam az adomány-levél a' szerint van, a'hogy azr Tiszt. Kresznerics Ferencz Ur pontrol pontra lemásolta; az eredeti uti levél pedig Gróf Bercsényi Miklósnak pecsétjével, 's neve tulajdon keze'irásával.” (Döbrentei Gábor)
Döbrentei az okmányból hiányzó részeket Stephanus Katona, Historica critica regum Hungariae című művében közölt (Tom.VII.pag.143), Mátyás király által 1458-ban kibocsátott adománylevél stílusában pótolta, és Kováchich Márton 1799-ben megjelent gyűjteményét is felhasználta a “ formulae solemnes styli in Cancellaria” jobb megismeréséhez.
Nándorvehérvár
“A király úr saját megbízásából. Rozgonyi János Királyi Tárnokmester!
Mi Mátyás Isten kegyelméből, Magyar-, Dalmát-, Horváthország stb.királya, adjuk emlékezetül ezek rendjében mindenkinek akiket illet, hogy mi tekintetbe vévén hívünk …Egregii Titi Dugovitz hívségét és hvséges szolgálatait, melyeket is néhai méltóságos herceg Hunyadi János úrnak, oldog emlékezetű édes atyánknak, elsőben is a várnai csatában s később Belgrádban történt keserű halálakor, magát a toronyról az ellenséggel együtt levetvén, ily hallhatlan hívség és állhatatossággal tanúsított s teljesített vala, Pozsonyvármegyében létező Teu nevű helységet, melyet hajdan néhai Kuthalfalvai Darus György bírván, országunk koronájára…. Szokásunk szerint visszaszállott, királyi jogunknál fogva, akár az bennünket más címen is illetne, annak minden haszonvételeivel együtt…mívelt és nem mívelt szántóföldjeivel, rétjeivel, legelőivel, erdeivel.. hegyaljaival, folyóvizeivel, halasvizeivel… és általában azoknak minden haszonvételeivel s tartozékaival és ezek haszonvételeivel… és azokhoz tartozandóival együtt igaz és régi határjai szerint, előbocsájtván ahogy előbocsájtatott… az előbocsájtatott fiának Bertalannak s az ő örököseinek és utódainak valamennyinek adtuk, adományoztuk és… tulajdonítjuk, hogy az örök jogon s visszavonhatatlanul birtokolják hasonlókép tartsák és bírják… ezen levelünknek erejénél és tanúsága szerint, melyet kiváltságos level alakjában kiadatni rendeltünk a mint nékünk újból be fog mutattatni.
Kelt Budán Szent Vitus és Szent Modestus vértanuk ünnepe után való hatodik napon. Az Ur ezer négyszáz ötvenkilencedik évében
Ita transumsit Franciscus Kresznerics Parochus Sághiensis.
Ságh, die 22-a Maji 1821”
(a fordítást közölte Dr.Hegedüs Sándor, 1858)
-----------
Köszönet a FH gazdájának, az aradi Rosu Maria-nak.
Kedves András,
VálaszTörlésIgen, Szőcs Tibor tanulmánya kéztetett, hogy feltegyem a netre Döbrentei szövegét.
Szőcs azt mondja” de amikor kezdtem olvasni, déja vu érzésem támadt: a szöveg ismerős volt a Dugovics-oklevélből. És akkor rájöttem, hogy a kezemben lévő eredeti alapján hamisíthatták azt, bizonyos részeket átvéve, eleve töredékesre készítve, mintha az idők során megrongálódott volna “Döbrentei megjegyzi , hogy saját maga, a Katonánál szereplő eredeti oklevelek szövege nyomán egészítette ki az átírásból hiányzó szövegrészeket.
Maria