Margit- azaz pontosabban Gréta névnapjára-igyekeztünk nejemmel, aki részben szintén Margit. Útközben megálltunk a Takács utcánál, amit persze nem tudom,hogy az idén január 24-én megverselt Takáchokról vagy a tavaly november 24-én (véletlen épp Darci unokám születésnapján) itt a blogomban emlegetett rábasömjéni születésű nagy költőről, Takács Imréről, Nagy László kevés igazi barátai egyikéről neveztek el.
Margit-napkor persze talán nem Árpádföldre, hanem a Margit-szigetre kellene menni sétálni, bár ott meg nincsen Takács utca, hanem ott vannak azok a pokolbéli helyek, melyeket oly hosszan-hosszan és borzongatóan fest Nádas Péter a Párhuzamos történetekben. A Margit-szigetet meg épp a napokban akarja elmosni Nádas kegyetlen Dunája. A Párhuzamos történetekből egy mohácsi hóhér is rémlik. Busók városa, hóhérváros: Mohács, oda se megyek többet.
Maradjunk a derűs Sashalmon és a lassan luxus-lakóteleppé avanzsáló Árpádföldön, ahová nem ár.. - jav: nem ér az ár.
--
NB. Most látom, hogy a fotón az utcanévtáblán nem Árpádföld, hanem Cinkota olvasható a Takács utcanévtábla tetején.
Vajon ezt a határmódosítást is a Nagy-Trianon palotában intézték így a nagyhatalmak? Vagy idáig ért a sokáig oly nagyhatalmas, ám a tegnap végre megbukott Fico mindent a cinkotai szlovákok kezére játszó ármánykodása? :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése