Ime a Simor, később Vajda Péter u. 43, ún. városi ház, amelynek harmadik emeleti erkélyéről, a kőszolop mellől, amiről már volt szó itt a blogban "A kőoszlop szaga" címmel, megkezdtem a világ szemlélését. Van egy vers is erről :
A Simor utca 43.,
majd később Vajda Péter ugyanannyi
húsz lépésnyire volt a Gyártól,
és hallottuk a gőz-pörölyt duhogni.
Az a nagy ház egy kerek világ volt:
jókkal, közömbösökkel, gonoszokkal.
Alakítottunk két gyerek-tábort,
és háborúztunk oktalan okokkal.
Kegyetlen próbák sora: gyerek élet!
Mered vagy nem mered, érted vagy nem érted.
Felírták: "JÁTSZÓTERET AZ IFJÚSÁGNAK!"
aztán a forradalmi ifjak...disszidáltak.
------------
Tokai András: Ideiglenes lakások versciklus bevezető darabja, az Aranykor, ezüstkor, vackor c. kötetemből
Nos, érdekes, nem találom ezt a bejegyzést, úgyhogy megismétlem:
A kőoszlop és egyéb dolgok szaga
„A NASA űrhajósai szerint az űr szaga leginkább a sült húséra és a forró fémére emlékeztet”
Ez a kicsi írás arról szól, hogy még a kőnek is van illata. A kerek homokkő oszlopnak, amelyből az egész hatalmas házban összesen csak négy darab volt, a harmadikon, a sarokteraszokon, mert a földszinti teraszok beépített verandák voltak, az elsőn és a másodikon pedig közönséges, négyszögletes vakolt téglaoszlopok álltak a teraszok sarkán. A negyedik emeleti teraszok fedetlenek lévén, például a fölöttünk lakó Fiers fiúk terasza már egészen oszlop nélkül nyílt a szabad égre. A kőoszlop mellől esett a legjobb kilátás: jobbra a Népligetre, egészen a Fradi pályához közeli víztoronyig, szemben a Ganz-gyárra, bal felé erősen kihajolva a Kolónia ugyancsak víztornyot rejtő romantikus bástyatornyáig, és amögött a Mávag, az Orczy tér és a Belváros felé.
Ha a nap sütötte, jó volt hozzáfektetnem az arcomat a rücskös kőhöz, és akkor éreztem, mint később, mikor valódi sivatagokba jutottam, rájövök: a napkelte után egy-két órával a levegőt lassan remegtető, forrósodó homok és elszórt kövek térdig, majd följebb, orromig föllebegő szagát. Azt a semmi máshoz nem fogható száraz-édes illatot.
Esős időben azonban savanyú mész, és különösen belül, ahol a nap sohasem érte, erdei avar illata volt ugyanannak a kőnek.
De minden egyébnek is volt, van és lesz illata. Ha lesz… Mostanában, hogy az irodalom leszámol a befejezett és tanulságos történetekkel, és csak nyilakkal és utalásokkal bökdös az élet szétrugdosott mozaikdarabkákként szanaszét heverő úgynevezett értelme felé, én miért ne kíséreljem meg a megfoghatatlant: múlót és keletkezőt az ellebbenővel ábrázolni?
Helyesbítés: Nehogy Kaló tanár úr megvágjon számolásból: Mivel a mi teraszunkon 2 db. kőoszlop volt, és négy ilyen lakás volt a harmadikon a ház négy sarkában, helyesen: melyekből az egész hatalmas házban összesen csak nyolc darab volt.
VálaszTörlés