SZÉP LÁTVÁNY, no comment

Rút látvány

LEHULLT A LOMB A SZARKAFÉSZKEK
A FÁK CSÚCSÁN RÚT SZARKOFÁGOK

Október vége

 

Jönnek az őszi nagy fagyok.

Temettünk jóbarátokat.

              Én még a föld fölött vagyok,

ahol a nap süt és ahol

ki nem vétkezett, az is lakol,

és térdig ér a vörös iszap.

A Simor ( ma Vajda Péter) utcai sarokterasz, ahonnan hallatszott a Rádiónál kezdődő lövöldözés

"Ragyogás" c., egyelőre kéziratban levő novellámból:

..."

Ez a sarokterasz, ahol a háború alatt, nem is oly rég, még csak tíz-tizenegy éve, előbb német, aztán orosz géppuskafészek települt, stratégiai pont volt: egyaránt végig lehetett belőle látni visszafelé a Simor utcán a város felé, és persze minden fáradság nélkül nyílt a kilátás a Ganz gyárra, mögötte a Dohánygyárra, ahol a görög menekültek laknak. Jobbra messzebb a Népliget, rögtön a Villám utca másik oldalán a focipálya, ahová később majd a tanműhely épül, mögötte a Könyves Kálmán körút, ahol már két éve jár a 75-ös troli, amit Sztálin születésnapjára emlékezve számoztak így, ugyanúgy, ahogy korábban a városligeti 70-est.  Nem látszik ugyan, mert a hosszadalmas felirat a Liget  felé néz, hogy a 75-ösön utazó dolgozók a Vajda Péter utcától majdnem egészen a Kőbányai útig jól olvashassák a szocreál graffiti Guiness-rekord hosszúságú eredményét:

ÉLJEN ÉS VIRÁGOZZÉK AZ ÖRÖK ÉS MEGBONTHATATLAN SZOVJET-MAGYAR BARÁTSÁG! A sarló-kalapácsos orosz, meg a búzakoszorús, ötágú csillagos magyar címerből összeeszkábált otromba kettős emblémával a felirat elején és végén.

A Jófiú, vállát a gömbölyű műkőoszlopnak dörzsölve könyököl a helyenként még háborús repesz-szilánkoktól sebzett vaskorláton, és figyel. Először mintha a Ganz, a József-városi pályaudvar szélesen terpeszkedő sínpárai, a Kerepesi úti templom mögött fölsejlő Népstadion felől – ahonnan meccsek alkalmával idehallatszik a tízezrek zúgása – hallaná: puskaropogás, de aztán észleli, hogy inkább a Baross utca vagy a Kálvin tér felől származik a zaj.

– Lehet, hogy lövöldöznek a városban? – szalad be. A sarokszoba üres, szalad tovább Bözsi szobáján keresztül Kicsi és az Ikrek szobájába, és választ ugyan közvetlenül nem kap kérdésére, de megérti, hogy ott is épp a lövöldözést tárgyalják, átjött a másik saroklakásból Batlay néni: – Kitört a forradalom! Lőnek a Rádiónál.

A dologban az a különös, hogy Kicsi szobájában a falra szerelt vezetékes rádió, aminek három állása van: a Kossuth adó, a Petőfi, meg a csönd, nyugodtan szól, nem beszél a lövöldözésről. Nemsokára Batlay néni vezérletével mindannyian kijönnek a teraszra:  Anyu, a Kicsi, az Ikrek, hamarosan befut Vica nagynénje is.  Bözsi szokás szerint későig dolgozik, Károly meg szokás szerint „valahol megin’ biztos piál a haverjaival”. A pékéknek, akik a cselédszobát bérlik, nem szabad tovább jönniük a konyhánál.

Már sötétedik. Nem látják jól, csak hallják, hogy lent jópáran állnak a kapu körül, csak izgatott beszélgetésük foszlányai hallatszanak föl, aztán hirtelen a kiabálás:

– Hisz ez a Máté! Odanézzetek, a marha Fiers megjött a forradalomból!

A zaj elül, majd pár perc múlva Máté a fölöttük levő,  negyedik emeleti sarokteraszról orruk elé lógatja a hatalmas piros-fehér-zöld zászlót, aminek a közepéből a kommunista címert kivágták/kiégették?- ahogy majd 50 év múlva egyik-másik dokumentumfilmen látszik is - és ez ott lobog a Jófiú orra előtt mind a tíz napon keresztül, és csak november 4-én hajnalban kerül sor a zászlóbevonásra, amikor a Könyves Kálmán körútról érkezve bekanyarodnak a Ligetbe,  és beássák magukat a piszkosszürke ruszki tankok, és elkezdik bombázni a Ház fölött eldübörgő lövedékekkel a Bungin, az Üllői út és a Körút kereszteződésénél a Kilián-laktanyát." ...

Pannival a Szabó Ervin gyerekkönyvtárában

Márta lányomnak valami elintézni valója volt a Kálvin tér környékén, így mi vigyáztunk addig Pannira, illetve ahogy én hívom: Panka unokámra a központi Szabó Ervin Könyvtár pompásan felszerelt gyerek-részlegében. Itt van játszóhely is, nagy puha építőkockákkal, játékállatokkal, apró babakocsikkal, mindenfélével, és természetesen rengeteg gyerekkönyv, mindenféle nyelveken! Panninak egy angol macis könyv tetszett, és a kis baba-talicskában is egy fehér mackót tologatott. Nem egész két és fél éves korára Panka tökéletesen beszél, ragoz, múlt időbe tesz, hosszú, bonyolult kérdéseket tesz fel, de legfőképpen fölülmúlhatatlanul aranyos.

Tóth Sándor osztálytársunk temetése

Tegnap volt Tóth Sanyi temetése a Rezső téri templomban. Sanyiról május 28-29.-én majd augusztus 3-án is készült fényképes blogbejegyzés. Templomban ugye nem nagyon illik fényképezni, ezért se Sanyi családjáról, se néhány további, ugyancsak megjelent osztálytársról nem készült fénykép. A fölső képen balról-jobbra: Révhegyi, Menyhárt, Nagy László, Ökrös, Gróz, Billibók, Szalkai, Tokai. Ott voltak még: Moldoványi Artúr és Kauzál András.
A gyászmisét is volt Vajda Péter utcai iskolatársunk, Sanyi egykori ministráns-társa, Spányi Antal székesfehérvári püspök tartotta. Köszönjük szép megemlékezését. Én vigasztalást kérve elmondtam Lassú, rejtelmes c. versemet:

Ahogy egy pászma elvonul

a  gádortól a gesztenyékig,

súrlón simító fínom ujjak

a dolgok hámját megbecézik.

És mintha tényleg tetszene neki,

amit hat nap alatt teremtett:

az összes rücsök a betonjárdán

egyenként ragyog és színeket rezegtet.

Valami földöntúli fény van itt,

az rezgeti néma csendben, és simítja

az út lazán terített színes kavicsait.

Ezen a hosszú, fényes úton járjál!

Aztán a ritkás diófalombok

közt gyere beljebb a lugasba,

gyere csak beljebb, ritkán vagy itt,

és vigasztalj, hisz van hatalmad arra.

Dugovics bábfigura a Civilegyesület Nagysimonyiért honlapon

Továbbá tetszik ez is. Hálistennek, Dugovics Titusz emléke eleven, ha létezett, ha nem

Egyszerűen csak mert tetszik a Bly Worx plakátja

Őszi fotóetüd

Kanyó Feri tegnapi fotókiállításától? - kedvet kaptam a hideg őszi reggelen fényképezni.
Eszembe jut egy József Attila parafrázis Parti Nagy Lajos gonosz modorában:
"s szívében néha elidőz
a tigris meg a szelid ősz."  :)

Hangraforgó, Aradi névsoroló

http://www.youtube.com/watch?v=vY-DGGX8S0MA Hangraforgó Együttes Aradi névsorolója került szemem (és fülem) elé a napokban, és eszembe jutott róla saját régi, Poetry c. versem, melynek ezek az utolsó sorai:

Meg aztán ma épp október 6-dika van. Ezért – hisz mint tudjuk, fontos nevek elsorolásánál ősibb, szebb és fájdalmasabb Poetry nincsen: KISS, SCHWEIDEL, LÁZÁR, DESSEWFFY, PÖLTENBERG, TÖRÖK, LAHNER, KNÉZICH, NAGY-SÁNDOR, LEININGEN-WESTERBURG, AULICH, DAMJANICH, VÉCSEY.

Könyveim döglődnek, csak Naplómat írom. Bencze Imrével egy Bajza utcai könyvbemutatón. Hubay 92 évesen is óriási!

2010.Okt. 4-5. Naplómból:

Rossz passzban napok óta. Háztartási ügyekben (konvektorok javíttatása, beázás, váratlanul drága műszaki vizsga a négyéves kocsin, stb.) „több zsebből vérzünk” – ahogy Vesztl Miklós barátomtól tanultam. Fordítási munkát tavasz óta nem kapok, készülő munkáim meg annyira bedöglöttek, hogy Tituszomat „Dögevics Titusznak”, verseskönyvemet, a Hapax legómenát magamban csak „Mit hápogsz, Legó Manó”-nak kereszteltem át. Móser Zolinak is megírtam, hogy hiába készítette el már majd két éve kérésemre a Hapax címlapját, ezért a fotójáért sem fog az Orpheustól honoráriumot kapni, legföljebb tőlem valami szerény kompenzációt, , mint  négy éve a Vackor címlapjának fotóiért.(Igaz, az Orpheusznál, ahol szegény Deák Laci halála óta a Hapax reménytelenül elfeküdt, legalább annyit elértem, hogy új vezetőjével, Vincze Ferenccel végre sikerült személyesen találkoznom, és megigérte, hogy ha a szerződést nem is, magát a kézirat-paksamétát megtalálja, és belenéz, vagy  --- végleg visszadja.)

Így aztán Naplómnak panaszkodom. Mióta négy éve nyugdíjba jöttem, jó háromszáz oldalnyi naplóm jött össze, több-kevesebb rendszerességgel; most is ezt szaporítom, minek ugyan? Bár inkább Tituszom növekedett volna százezer szónyira, mint ez az egyelőre csak elektronikus fájlban, no meg a biztonság kedvéért kis pendrájvomon őrzött fölöslegesség!

De borúra – derű! Tegnap személyesen is megismerkedtem Bencze Imrével, az Édes, ékes apanyelvünk című elhíresült tréfás költemény szerzőjével, akivel vagy másfél éve az iwiw-en szinte napi kapcsolatot tartunk. Egy Hubay Miklós részvételével sorra került, csoportos Hungarovox-könyvbemutatóra invitált a Bajza utcába.

Bevallom, én szikár, hajlott hátú szobatudósnak képzeltem a 78 éves egykori földrajztudóst és környezetvédelmi kutatót, s ehelyett egy kisportolt, arcán még nyári  barnaságot őrző, joviális és mozgékony urat találtam, szépen nyírt ősz bajusszal a Deák Étteremben, ahol a találkozót megbeszéltük. Dunántúli születésű ember, mint félig-meddig én is. Ejti a zárt és nyílt e-ket, és lejegyzett nyelvjátékai, fejtörői, tréfás versei sokasága mellett élőszóban is tele van ízes történetekkel. Az étterem polcán szomorkodó, ormótlan Németh László fej alatt jót beszélgettünk, majd bementünk a terembe nem annyira a Hungarovox új szerzőit, mint Hubayt meghallgatni. És érdemes volt.

A terembe nehezen bebotorkáló, roskatag emberke, akinek elaszott arcából csak a szeme csillogott, amint nagy nehezen kitapogatta a feléje nyújtott mikrofont, olyan húszperces szabadelőadást, ragyogó mini-esszét bontott elénk Fazekas István lelkes, de valószínűleg felejthető Kis Károly című történelmi drámája kapcsán (amiről egyébként magáról egy kumma szót se szólt), bár a szerzőt a régi Hubay bűbájos udvariasságával egyenrangú pályatársként szólította és kezelte), amitől mindenkinek egyből kedve támadt királydrámákat írni.

Szerepelt az eszmefuttatásban az összes magyar király végzete, Szent Istvántól IV. Károlyig, sőt Ottó királyfiig, akiről megtudtuk, hogy Márai 80. születésnapjára a legértőbb tanulmányt írta, fölidéződtek a most 100 éve született Vas István, meg persze Vörösmarty és Petőfi Sándor király-fölfogásának sarkpontjai, hallottunk a görög sorstragédiákról, meg Schiller drámáiról is bőven, de főképpen azt magyarázta el, hogy Katona József Bánk Bánjában hogyan lesz Gertrudis halálának végső kiváltó oka a sértett női hiúság egy- ahogy a bölcs és ironikus Hubay Miklós fogalmazott- „kozmetikai kérdésben”.

"Hangulatos" találkozó Kőbányán Balassáékkal

Rövid időre hazalátogatott Spanyolországban élő fiatal, ám centikben és kilókban gazdag barátom, a kitűnő fotós: Balassa László.

http://fotobalassa.blogspot.com/

Babgulyáspartira hívott más barátaival együtt Pintér Zoltán kőbányai helytörténész, felirat-és relikviagyűjtő csodakályhával fűtött műintézményébe, a Kada utcai "Hangulat" Borozóba.
A fölső fotón ( készítette: Szép Vivien) balról jobbra: Pintér Zoltán, a tulaj, Balassa meg én. Az általam készített montázs képein középen én vagyok látható Balassa Laci és Bori között. Jobbra fönt Zoltán új téglakályhája előtt.
Lent az udvaron hatalmas üstben rotyog a babgulyás, őszi avarégetéshez hasonló füstbe borítva fél Kőbányát és a régesrég megszűnt népligeti vurstlit, a kerti fészer alatt és bent az asztalok körül pedig fortyognak a művészeti, életfilozófiai és egyéb elméletek.
Köszönöm a meghívást. Hamar eljöttem. Aki olvassa ezt a résztvevők közül, írja meg a Megjegyzésben, milyen lett a babgulyás.
Ja, a sok relikvia közt persze megtaláltam Apám, az egykori sörgyári főkazánmester szakmájába vágó Dreher-hirdetéseket, és külön örömmel küldöm az amerikai rendszámok alatt rólam készült képet Arizonába származott egykori Simor utcai osztálytársamnak, Császi Lajosnak, a népligeti plakátot meg Pingiczer Istvánnak, akinek szülei működtették ott egykor a nagyvendéglőt meg a Barlangvasutat.

Beri unokánk 20 éves lett. Isten éltesse sokáig!

Azzal kezdődött, hogy Anbácsi, ahogy a Neumann gyerekek neveznek, nagyon örült az asztalon sorakozni kezdő tortáknak, aztán meggyulladt a nagy csillagszóró, Beri mellé odaállt Balázs, az udvarlója, ott üldögéltek Beri testvérei mind, akik lent fönn vannak sorolva, de csak Csabi és Szabolcs látszik a gyertyafényben. Aztán Beri is örült. Anyu, Apu és a Nagyi is örültek, csak olyan lassú a képfeltöltés, és ráadásul a képek is fordított sorrendben jelennek meg ebben a fránya blogban, hogy ők megmaradtak Picasa albumunkban.................................