Lassan eléri az ötezret az Aranykor, ezüstkor, vackor olvasóinak száma

A Magyar elektronikus Könyvtárban lassan eléri az rákeresések száma az 5000-et.

URL: http://mek.oszk.hu/02900/02975

Rejtélyes életfilozófia 3 tételben

Két és fél év után tegnap végre visszakaptam azokat a fényképeket, melyeket Szőts Laci barátom készített Vackor kötetkém 2006 decemberi Bajza utcai bemutatójáról. Itt előadtam azt a mélyértelmű ovodás-versikét, amit még Márta lányomtól tanultam. Szerzőjét nem ismerem. Így hangzik:

NINCSEN SEMMI

VAN VALAMI

AMI VAN, AZT EL KELL DUGNI


Nos, lehet kommentálni...

FONTOS KIEGÉSZÍTÉS! A 2006. december 16-i könyvbemutó két további képét is megtaláltam. Egyiken ott ülünk az asztalnál sokan. Balról Márta lányom, aki Csapody Miklós ismertetőjét fölolvasta, Kútvölgyi Erzsébet, szerény személyem, valamint Deák László, a Kiadó. A másikon Kútvölgyi, amint elmélyülten mondja vagy a Mediterráneumot vagy a Nano-poétika alapkőletételét, amit Deák Lacinak ajánlok a kötetben.

Anyám és Apám most lennének 90 évesek

Tokai Károly 1919 júniusában, Takách Zsuzsa július 10-én született, Kömlőn, illetve Kőszegen. Találtam egy elég vidám fényképet róluk Fehér könyvembe ragasztva, megosztom veletek, a kísérőszöveg egy részével együtt.

"Zsu"-nak is, Károlynak is Wipla-foga van. Hogy ezen mért nevetnek? ( Bauer Sándor készítette a képet, Népszínház u.27.) Mögöttük a zsírral benőtt szemű szépség milyen furcsa varázsolást vagy közlekedési jeleket mutat?
Wiplában azonban - jó rendezés! - a háttérbeli, plébános-kéztartású szaktárs vezet.
Nincsen történet. Ami ez előtt volt közvetlenül, az láthatólag egy blúz-vasalás, mert ropogós elöl a blúz, a fáradt kardigán alatt. Ha jól sejtem, a fölső gomb hiányzik, ezért a kardigán rágombolása. Károly többé-kevésbé Pitralon-szagú. A haján némi hajolaj. Zsuzsa száján a rúzs, szemöldökén a szappan.
Mit ünnepelnek így az átkos ötvenesekben: Azt, hogy én már majdnem tíz éves vagyok? Hogy túl vannak halvaszületett öcsém emlékén, és nemsokára a húgom is megszületik? Hogy élnek? Azt?
Nincsen törtéet. Nincs mandzsetta a wipla-fogú férfiak zakóinak ujjai alatt. Lenyiszált ujjú ingek a zakók alatt. Ettől kell kezüket összetenni? Szép az összement nájlonfüggöny mintája a háttérben. Bírálatunkat azonban puhítsa a láthatólag ügyesen fölszerelt központifűtés-csőrendszer...Mért üres az az egy pohár?

Akkor milyen ez a város?

Akkor milyen ez a város? SHIT vagy COOL? Ahogy grafittizők se, én se tudom eldönteni. Tegnap, Pünkösd hétfőn például tök király volt, lehetett benne menni, mint a vajban, nyolc perc alatt tettem meg azt az utat, ami máskor háromnegyed órába kerül. Pankát, 13 és fél hónapos unokámat /megismétlem, mert a kép takarta: Pankát, 13 és fél hónapos kisunokámat/ vittük színházba ( a Kolobriben csinált Bozsik Yvett egy babaszínházat külföldi minta alapján). Még volt idő egy kis kirándulásra a gellért-hegyi Víztárolóhoz, ahol ez a vakoknak(is) való kedves bronzmakett van. Látszanak és tapogathatóak benne a panoráma fontos épületei. A Tabán éppen egészen vízben állt.
Innen újabb öt perc alatt értünk le az üres városon keresztül az Andrássy útra, ahol válogathattunk az ingyen parkolóhelyek közt. Az Írók Boltja előtt álltunk meg, majd a Jókai téren bemutattuk - mégiscsak íróunoka - Pankát Jókai mesternek. Még álmos volt a pici, nem igazán észlelte a megtiszteltetést. Aztán hogy ők Márta lányommal bementek a bábszínházba, én beálltam az Írók Boltja könyvheti kirakatába, ami - ezúttal olvashatatlan karcokkal - szintén össze volt grafittizve. Ez a "shit" oldala a ennek a tök kúl városnak.

Egy régi születésnapi írás, 91-es Fehér Könyvemből

Mert nemcsak piros meg Fekete könnyvem van nekem, hanem van egy 1991-ben nyitott, még mindig íródó, be nem telt Fehér könyvem is. Abban találom:

Csönd, madárbeszéd, ordítozás (ez a címe, de rossz cím, csak nem tudom áthúzni itt)

Brácsák szólaltak meg akkor, mert fölösleges verseimből olvastam föl éppen. Volt kürtös is abban a képzelt zenekarban, de őneki még nem intettem, hogy fújjon bele.
Ő is, én is, meg a zenekar többi dolgozói is mind pontosan tudták, milyen lenne, ha az a kürt megszólalna.
Egy félbevágott nagybőgőt szerettem volna látni ott még a többi hangszer közt. Furcsa kívánság, tudtam; annyiban hagytam.
Csendet intettem akkor. Megfelelően adták elő azt a csöndet. Jelentőségteljesen hallgatott az egész zenekar. Akkora zenebonát tudtak volna csapni pedig, hogy csak na! Mert rengeteg zúgás, dúdolás, dönögés, brum-brum volt abban a sok hangszerben. Egyik-másik csengeni, sőt: csattogni is tudott. Hallgattak mégis.
Ez volt az én születésnapi hangversenyem.

(Jött annak idején az Ezredvégben, mert megtetszett Tabák Andrásnak - jó író, ugye köztudott? És benne lesz a lassan készülő Hapax... kötetemben is.)

Na most mi történt? Mi ez a nyári sapka?

Bocsánat, rendszeres és rendszertelen olvasók! Véletlenül ide írtam, amit volt börgöndi katonatársaimmal immár több mint egy éve közösen futtatott "T-üteg" nevű blogunkba szántam.
Ha azért valakit érdekel, mi zajlik ott, ahol elenyésző számú bölcsészen kívül főleg mára lassan nyugdíjas korú vegyészek és mérnökemberek nosztalgiáznak és heccelődnek egymással, akkor tessék bemásolni a keresőbe a
http://www.teuteg.blogspot.com/ címet

Van másik nyári sapka is...

Kanyó Ferinek, aki hiányolta a sapkarózsát. Lám, van olyan nyári sapka is, amire varrtak, igaz, a sapka búbjára. Fodor Zsolttól kérdezem: akkor ez milyen rendfokozat?
U.i.: elmúlt a május, és Luigi idén nem jött haza Mexikóból. Tavaly épp Nemzeti Vágta-kor volt itthon. Mi lehet Nagymohó Szabó Laci szemével? Februárban nagyon panaszkodott. És a másik Szabó? Kopasz, Szegedről? Igérte, hogy múlt hétvégén Pesten lesz és telefonál... Téringert viszont emlegettük, mikor összefutottam egy Muzsayval, aki vele együtt volt orosz szakos, viszont nem volt velünk katona.