2010. február 20., szombat

Nem kell szélkakas + Tőgy a gyűlölet ellen!


Elállt a tegnapi kellemetlen eső, viszont most kellemetlen módon fúj a szél.
Nem kell szélkakakas a háztetőre: megfigyeltem, hogy galambjaink mindig pontosan széllel szemben tollászkodnak a lassan kipusztuló régi birsalmafa maradék ágain; jól fölmeresztik a begyükön az apró tollakat. Ja és a szélirány: délnyugat-nyugati.
(Maradok is inkább horgonyon. Nem akarok még ennél is keletebbre sodródni.)

Ma reggel egy pompás groteszk verset találtam Vesztl Miklós barátomtól. Ebben a szeles időben ilyen mókásan borzolódtak össze agytekervényei:

Eloldalgó kalimpa

Majd végigmék az opciókon:
megfogni, nyomva tartani,
kicsomagolni,
lám ez egyszerű,
a fiataloknak persze gyorsabban megy,
izgatott remegő kézzel
nehéz...türelem-szóltál?-nem, csak
a sóhaja borzolja hajamat,
már nem érzem butának magam,
csak ennyit akrok
érezni ,érteni a világból,
ezt a körtét ízlelném mindig
és csak ezt a szép átmenetet
a rózsaszínből pirosba,
csak ezt kívánnám látni
a híradók helyett is.
Tőgy a gyűlölet ellen.

2010. február 19., péntek

Ha a nyár nem is, a tavasz közeleg - talán Irakban is



Iraki költőbarátom, Nabíl Jaszín 27 év száműzetés után hazatért Irakba. Választások közelednek. Így ír a bagdadi állapotokról:
Hanin Nabeel üzenetet küldött a(z) Dr. Nabeel Yasin - Renew Iraq Freedom and Justice Movement tagjainak.

--------------------
Tárgy: My Message on 19/02/2010
....

It is not easy to be in Iraq at the moment. I am in Baghdad, a city of possibilities but also of chaos, corruption and massive social and political problems. After twenty-seven years of exile, returning to my birthplace has left me in a second exile.

Azaz: Nem könnyű manapság Irakban. Bagdadban vagyok, ami a lehetőségek városa; de egyben a káosz, a korrupció, és súlyos társadalmi és politikai gondok városa is. Huszonhét évnyi száműzetés után szülőhelyemen most mintha ismét száműzetésben lennék...

Minden jót Nabíl! Ne add föl! Drukkolunk Neked sokan innen Magyarországról is!

2010. február 18., csütörtök

Lesz majd még nyár is

 

Lesz majd még nyár is, és akkor megin' pörög a labda, lobog a hajunk...
Posted by Picasa

Húsz év alatt semmi sem változott

Minden kommentár nélkül másolom ide, amit dugdostam egy darabig, aztán elfelejtettem, most előkerült, és látom, húsz év alatt szinte semmi sem változott.

Tokai András: AGYARORSZÁG, 1989-1990

Minden kifordult.
Nem kell az õszön ásni,
fölfele áll a dolgok gyökere.

Hogy én vagyok-e én,
s hogy van-e rajtam kamásni,
maj’ megtudod, ha húzol
a mentõ-befele.

Alul a húrok vastagabbak.
Mint egy kisbõgõ,
én körülbelül akkora vagyok.
Tessék engemet megtalálni,
mert elvesztem. S nem játék,
ha véres és búgó nyomokat hagyok.

Evvel az évvel viaskodom.
Kanszúnyogok és földi-
darazsak éve.
Csak a naptár tervutasításos rendje maradt meg,
minden egyéb iszamós, kásás, légy-pettyes.

Közelednek a nagyindulatú tokák,
jönnek a rõtes, ideges, õsz szakállak,
a nyírt és kipödrött bajuszok jönnek,
a kiválóak és az épp kiváltak

Fene
da fogadat,
Agyarország! (1990)

2010. február 17., szerda

Egyetek csörögefánkot


Vége a farsangnak, de búcsúzóul:
ne törődj semmivel, ne bánkódj, egyél egy csörögefánkot.

2010. február 15., hétfő

"TaTa" is én vagyok.

Már hülyéskedtem korábban, hogy nagy a Tokai-család, ugye a Tokai murai reaktor, a Tokai gitár, a Tokai Egyetem, hogy Hemingway kedvenc Tokay boráról ne is beszéljünk.

Mivel olvasom a Webisztánban, hogy mindenki követ mindenkit, a fölhajtott gallérú, szembe húzott sapkás uraknak jelzem, hogy néha 'TATA" vagy "TaTa" is én vagyok, sőt a börgöndi rakétások blogjában időnként T-Bandiként, sőt T-Brandyként jelentkezem.

Ja, és egykori minisztériumi, Eötvös Alapítvány-titkári szobám ajtaján sokáig egy
"Tokai - disposable gas-lighter" reklám mutatta, hogy egyáltalán nem vagyok pótolhatatlan.

Hosszú-hosszú életem során, különböző inkarnációimban írogattam még Titusz, a Jófiú, Archie bá', Les Caps, Noo-wan Nose, meg ki tudja még, miféle neveken.

2010. február 10., szerda

Megjelent a Néma eskü


NÉMA ESKÜ

Szerző Linda Castillo
Fordító Tokai András
Kiadás ideje 2010. február
Oldalszám 344
Méret 137×197 mm
Ismertető Tizenhat évvel ezelőtt szörnyű sorozatgyilkosság rázta meg a békés ohiói kisváros amish közösségét: az elkövető fiatal lányokat ölt meg rituális módon. A rendőrfőnöknő úgy véli, a gyilkos meghalt, ám ekkor újabb és újabb holttestek bukkannak elő.
Ár 2500 Ft
Az ohiói kisváros, Painters Mill lakosai évszázadok óta békében élnek az amish közösséggel. Tizenhat évvel ezelőtt azonban brutális gyilkosságok sorozata rázta meg a helyieket: az elkövető fiatal amish lányok közül szedte áldozatait. Az öldöklés amilyen megmagyarázhatatlanul indult, olyan váratlanul véget is ért. Az erőszak azonban kitörölhetetlen nyomot hagyott mindenki lelkében.

Kate Burkholder, egy amish kamaszlány túlélte ugyan a gyilkos támadását, ám az eset megrázó felismerést hozott számára: el kell hagynia a közösséget.

Majdnem két évtizeddel később Kate-et Painters Mill lakói felkérik, hogy térjen vissza a városba – rendőrfőnökként. Időközben szerzett nagyvárosi tapasztalata és amish gyökerei miatt ő lenne a tökéletes jelölt a feladatra. Kate biztos abban, hogy feldolgozta múltjának tragikus eseményeit – egészen addig, amíg fel nem bukkan az első holttest egy hófödte mezőn. A nyomozónő megesküszik, hogy elfogja a gyilkost, mielőtt az újra lecsaphatna. Ehhez azonban nem csupán a családját és közösségük értékeit kell elárulnia, hanem fel kell fednie egy olyan sötét titkot, amelyet tizenhat évvel ezelőtt mélyen eltemetett…