Új hang-régi hang. Lehet, hogy harminc-negyven éve egyfolytában ugyanazt mondogatom
KESERŰ, KIS IGAZSÁG
Megcsonkítva is csak azt, megcsalatva is csak azt, megcsömörölve: ugyanazt, szégyenelve is csak azt, elvetve, mégis ugyanazt, feledve, s nem feledve mégsem, ugyanúgy, ahogyan régen ugyanitt, ugyanén, ugyanazt.
Magad legyél!
Az Arany- és Nietzsche-tisztelő
Németh G. Béla emlékének ajánlom./
Hordja a felszél az őszi levelet./
Minden lehet még, minden lehet./
Sodródó, elnyúlt felhők alatt/
most kél, most nyugszik a hold meg a nap./
Beszívja a harmat a bodza szagát./
Üzekvő rigóktól zsizseg az ég./
Ezen az egyen túl nincsen esélyed./
Lefojtott tüzedből kifüstöl az élet./
Amit cselekedtél, mind csalafinta/
svunggal suhan vissza, mint az a hinta./
Állj az esőre, hagyd, hogy a szél/
verjen az arcodba vad illatokat./
Szaglássz, mint az állatok, bocsásd ki szagodat,/
s ha úgyis magad vagy,
magad legyél!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése