Csintamáni

Ráérek, nincs fordítanivalóm, prózához, új vershez nincs "neszmém", régi paksamétákat nyálazgatok. Mit találtam most, kb. 2002-ből:

Csintamáni

Lenne egy csintamánim, Istenem,
mi télen melegít, nyáron meg hűsít,
hordanám egy vékony láncon keblemen.
Csintamáni, csintamáni...
hiába, nincsen ilyen kincsem, Istenem.

Ha mégis lenne csintamánim, Istenem,
a terekre vinném tenyeremen,
a metrópadokhoz vinném,
a lépcsőzugokba,
a Ferenciek terére a sebes lábúakhoz,
a Lánchíd közepére az ukrán koldusasszonyhoz.

De jaj, megtudnák mind a hajléktalanok,
hogy valakinek van egy ilyen csintamicsodája,
összeverekednének érte,
engem a metró alá löknének miatta,
a nyolcszögletű csodakő meg,
mind az öt kicsapó lángjával együtt
elgurulna és elveszne
a nagy civakodásban.
De jó, hogy még sincs csintamánim, Istenem.

--------------
De tudjátok-e egyáltalán, mi a csintamáni?: "nyolcszögű drágakő, belőle kicsapó ötszögű lángjával.; télen melegít, nyáron hűsít. Ahol megvan, ott nincs sem betegség, sem halál... (Ligeti Lajos: Sárga istenek, sárga emberek)