2010. január 11., hétfő

Ernő-napra: Minden idők legnagyobb mutardzsimja



Juhász Ernő, egykori főnököm, autószerencsétlenségben néhány éve elhalt jóbarátom volt minden idők legjobb arab tolmácsa, olyan született tolmács-tehetség, hogy még az általa kevésbé jól beszélt nyelveken is pontosabban és élethűbben tolmácsolt, mint a nyelvet anyanyelvi szinten beszélők. Ehhez legalább olyan jó beleélő-képesség kell, mint a mesterfokon gyakorolt színészi munkához. Tolmácsi életműve éppúgy az enyészeté, mint a nagy színészeké, ám vagyunk még páran, akik emlékszünk arra, hogy vette fel egy pillanat alatt a beszélők testtartását, arckifejezését, tempóját, s ide-oda fordulva hogyan adta elő két nyelven az alakuló párbeszéd jelentését, értelmét, a két beszélgető szándékait. Ha valaha ET-k jönnének a Földre, egy ilyen Juhász Ernő lehetne az, aki pillanatok alatt megértené, és magyarra, klasszikus fuszha nyelvre vagy éppenséggel egyiptomi, szíriai, iraki, líbiai, észak- vagy déljemeni, szaudi, kuvaiti vagy maghrebi népnyelvi arabra fordítaná mondanivalójukat, amit meg földi hatalmasságok akarnának a földönkívüliekkel közölni, azonnal azon a földönkívüli nyelven adná elő a csodálkozó vendégeknek, csillogó szemmel és lelkesen.
Sokat tanultam tőle és büszkén őrzöm kevés maradandó munkája közül ezt az Arab társalgási szótárt, lendületes feketetintás töltőtollas dedikációjával.
(Yehia el-Karamany: a Társalgás másik szerzője már ugyancsak a muzulmán paradicsomban
élvezi jobb sorsát, mint ami a hatvanas években Magyarországra sodródott, Germanus Gyula Arab Tanszékén anyanyelvét tanító lektornak itt Budapesten jutott...)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése