Rakosgatom, ollózom, másolgatom ezer éve készülő Titusz-regényem dirib-darabjait. Most ez a régi fájl került elő, megosztom Veletek:
Hogyan került Titusz a törökök országába?
A törökök országa nagy; ki tudja hol kezdődik és hol ér véget? Járunk, kelünk, s egyszer csak különös pöszögés üti meg a fülünket, török beszéd ü-i, ö-i, hadaró imádkozás egy-egy magas toronyból. Egy bég fermánt követel. Tessék, válassz, mondod, zakód jobb belső zsebéből elővéve, kártyalapokként eléterítve a személyazonosságit, a kombinált bérletet, az építészszövetség tagsági igazolványát (egyben könyvtári belépő), és egy múlt heti lottócédulát. A bég a lottócédulát veszi el, figyelmesen vizsgálja, tolmácsot hív az őrbódéból, kuruttyol neki amit a tolmács így fordít: Nem nyert, de ne dobja el, mert csak a hónap végén lesz a tárgynyeremény-sorsolás. Törökországban különben is csak ötjegyű a Joker-szám. Akkor elmehetek? – kérdezed. Mit mond? – kérdezi a bég magyarul a tolmácsától. A tolmács törökül válaszol, így sohase fogjuk megtudni, mi volt a felelet. Intettek, hogy továbbhaladhat.
Így került Titusz a törökök országba, gonosz olvasó. Páran még ott ügettek előtte a hepe-hupás török utakon, azok lehettek, akiket a szombati lottósorsoláson szán-húzóként kisorsoltak melléje, a közjegyző bólogatása közben.
---
A régebben készült, most a Picasában kissé megbuherált önarckép címe: Tituszíró szürkülő kertbe néz - vagy zöldülőbe
---
Ehhez képest mit találok Tituszomról a Délmagyarország egy 2009 decemberi cikkében valami Szőcs Tibortól: Dugovics Titusz nem is létezett, Bonfini találta ki Jajcét összemosva Nándorfehérvárral. De a cseh konfabuláció olyan jó, hogy akár kedvencem Hrabal ötlete is lehetne:
Dugovics Titusznak legelőször Döbrentei Gábor kereszteli el a vitézt 1824-es cikkében, amikor Vas megyében járt, és az ott élő Dugovics Imre megkeresi egy oklevél és egy levél másolatával, hogy meggyőzze: az ő elődje a hős. Innentől gyanakvás nélkül átveszi a közvélemény. Dugovics Imre hazugságát, noha sem a hamisítvány, sem annak másolata nem maradt fenn, az az eredeti oklevél leplezte le, amelyet a hamisító alapul használt. Miért folyamodott egy nemes úr ilyen torzításhoz? Valószínűleg azért, mert évekkel azelőtt megalázó perben kellett igazolnia arisztokrata származását; azzal vágott vissza a kétkedőknek, hogy nemcsak nemes, hanem ilyen közismert magyar nemzeti hős az őse. Az is bizonyság a hamisításra, hogy a per miatt felforgatták a Dugovicsok családi levéltárát és nem került elő belőle Tituszra vonatkozó irat, csak jóval később. Miért éppen Titusz? Akkor sem volt gyakori névadáskor, de ókori hősöket idéz.
Cseh vitéz
Amikor Johannisz Dubraviusz középkori cseh történetíró feldolgozta a cseh nép történetét, beleírta a nándorfehérvári ütközetet is, és – nyilván Bonfini alapján – beleteszi az ismeretlen hőst, de nála zokszó nélkül cseh hősként szerepel. Sőt, párbeszédet is költ hozzá: ugrás előtt a cseh katona megkérdezi Kapisztrán János ferences szerzetest, hogy ha öngyilkos lesz, akkor üdvözülhet-e. És csak miután az megnyugtatta, akkor ugrott le.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése