Üdvözöljük az olvasót! Valakinek kora reggel azt írtam, ma egyéves a blogom, igaziból tavaly április 30-án kezdtem, ezzel:
"Lectori salutem
Üdvözlöm az olvasót.
Nyugdíjas, költő vagyok, mint írtam egy évvel ezelőtt a www.litera.hu Netnapló rovatában.
Közelgő 63. születésnapomra ajándékul csinálom ezt a fedélzeti naplót magamnak. Meg mindenki másnak, családtagoknak, barátoknak, ismerősöknek, kiváncsi ismeretleneknek, véletlen idetévedőknek, akik pl. a jó tíz évvel ezelőtti tokai-murai reaktorbalesetről akarnak információkat gyűjteni: egyszóval aki majd beleolvas.
Sashalom táján hajózunk. A tegnapi nagy szél elült. Megvolt a hajnali takarítás, nyugodtan jöhetnek a szomszéd kisközértbe az első alkoholisták, akiket hangos ordítozásuk miatt csak "müezzineknek" nevezek."
Nos, a helyzet egy év alatt nem sokat változott. Szélcsend van ma is, bár a természet idén vagy két hetet késik. Előbújt gyíkunk, a határban az M0-ás új szakasza mellett, melyen közben megindult a forgalom, sárgán érik a repce.
Na, akkor gyújtok egy gyertyát...Morbid dolog így hajnalban, a kép is régi, de nézzetek csak meg Kerouac tegnapi tanácsaiban, milyen kunsztokra kell hogy képes legyen egy prózaíró— teszek ide egy pont helyett egy gondolatjelet, amint K. ajánlja máshol, mint a Beliefben– ajánlja továbbá az elcsodálkozást is – én most azon ámulok, hogy a gyertyák tavaly óta alig fogytak, sőt mintha nőttek volna, és közben valaki (feleségem, Flóra?) a blogévfordulóra? – kis virágcsokrot rakott elébe – igaz, engem meg kivett a vaku a tükörből, csak nagy kerek pacák maradtak az öreg szőrös pacákból. A kert is furcsa ellentéteket mutat: a rondát említem, de a szépet fényképezem először, az orgonát a virágzó mahóniával. A ronda a müezzinek helye lesz– egyelőre hál' Istennek (vagy hogy stílszerűbbek legyünk: Allahnak) – müezzinek nélkül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése