2011. december 21., szerda

Régóta ( túl rég óta) íródó Titusz-regényem mottója

Ezzel kívánok az erre hajózóknak szép Karácsonyt:
.

.

Titusz sztéléje
(Pál apostol Tituszhoz írott levelének Károli Gáspár által adott 
múlhatatlan gyönyörűségű fordítása nyomán...)
                                      
MERT SZÜKSÉG FEDDHETETLENNEK LENNI,
NEM VAKMERŐNEK, NEM HARAGOSNAK,
NEM RÉSZEGESNEK, NEM VEREKEDŐNEK,
NEM NYERESÉG UNDOKUL KÍVÁNÓJÁNAK.
HANEM GAZDÁLKODÓNAK,
JÓKNAK SZERETŐJÖKNEK,
MÉRTÉKLETESNEK, IGAZNAK,
MAGA TÜRTETŐNEK.
VALÁNK RÉGENTEN MI IS BOLONDOK,
HITETLENEK, TÉVELYGŐK,
KÜLÖNB-KÜLÖNB KÍVÁNSÁGOKNAK ÉS GYÖNYÖRŰSÉGEKNEK SZOLGÁIK,
GONOSZSÁGBAN ÉS IRIGYSÉGBEN ÉLŐK, GYŰLÖLSÉGESEK ÉS EGYMÁSNAK GYŰLÖLŐI.
DE MINEKUTÁNA….

2011. december 17., szombat

Költők Karácsonya. Vigasztalás és reconciliation

Tegnap az Írószövetség "Költők Karácsonya" rendezvényén elmondtam életem egyik legrövidebb versét.
.

Esővígasztaló


.
Eső, te kis esőcske,
mit szemerkedel?
Hisz oly könnyű vagy,
hogy e bódulat-
ban nem is esel;
           - e m e l k e d e l.
                       

.
Nagy tapsot kaptam. Úgy látszik szükségünk van vigaszra.Az asztalnál: Alföldy Jenő, Czigány György, Turczi Isván. Baloldalt háttal dupla kabátban üldögél Kabdebó Lóránt.
Vigasztalásról jut eszembe. A Blogger profilom angol változatába régebben ezt találtam írni: Hungarian poet, writer, meditating on passing time and reconciliation.- Igaz, ez utóbbi szó inkább (ki)engesztelődést jelent. No arra még nagyobb szükségünk volna. Szép Karácsonyt mindenkinek!

2011. december 11., vasárnap

2011. december 7., szerda

Haiku-verseny

Második lettem a Japán Alapítvány haiku-versenyén ezzel a munkával:
.
Holdas papír-táj
Tollászkodnak a kandzsik,
s nézd, fölrepülnek.
.
Ha a bírálók a másik beküldött művemet is mérlegre teszik, a "legravaszabb rím két egymást követő haiukuban"-kategóriában talán az I. díjat is megérdemeltem volna.
.
(Basó Csatamezejére, amit Franyó Zoltán fordított)
Mohácsi holt táj.
Vitézek vagy akindzsik
álmát kaszáljuk?
.
Újszülöttek kedvéért:
kandzsi= a kínai írásjelek japán neve
akindzsi= portyázó, fosztogató török katonák a Hódoltság idején

A kis ikebana-csokrot rögtön átadtam Flórának, aki oly türelmesen
viseli kancsi kandzsizásaimat.
Posted by Picasa

2011. november 26., szombat

Lenn a földön, fönn a magasban

Vivien unokám 4 hónapos,


Darci unokám meg 14 éves lett
Posted by Picasa

2011. november 19., szombat

Vaku nuku

Vaku kiiktatva, csak az utcalámpa felülről eső sárga fényében....

2011. november 17., csütörtök

20 éves a Lucidus Kiadó és a Kisebbségkutatás folyóirat






Ebből az alkalomból egy államtitkár és egy Pomogács köszönti Cholnoky Győző barátomat, meg én egy két X-es emléklappal.
Illyés Gyulát se feledjük, aki beengedett bennünket az Alapítványába.
Három szép új Lucidus-könyvet is ismertettek, Iancu Lauráét a csángó szokásokról, Nagy Leventéét Marsi(g)liről és Kurdi Máriáét arról, hogyan ábrázolja a mai írországi irodalom a közép-kelet-európai, köztük magyar bevándorlókat.

2011. november 14., hétfő

Matya+Matyi+én


Régi fotót találtam: Matya, a barátom, Matyi a nagyfiam meg én.
Posted by Picasa

2011. november 4., péntek

Matyi fiam 40 éves

Isten éltessen sokáig, Matyus! Levágtam a képről a cigit, hogy ne ártson...

2011. október 23., vasárnap

Krakkói emléktábla

Kedves krakkói barátom, Jerzy Kostarczyk mérnök úr idén is megemlékezett október 23.-áról:
                 Maar 55-eev mulik mióta Veletek egyuutt reeszesuultuunk a tragikus XX-szaazadi Magyar Szabadsaagharcban !  Ti, veeres formaaban harcóltatok fegyverrel keezben, nekuunk sajnos ez lehetet-len vólt, de azeert legalaabb eerzelmuunkkel ees gondolatainkkal a harcoló vaarosok ees helyseegek ut-caakan melletek vóltunk.
                 Maig sziveinkben maradott, azoknak a tragikus esemeenyeknek, eeloe, oly fajdalmas emlee-kezees !
                 1956, Október 23 - ik !!!  -  Ma, ezt a szomoru daatumot uunnepelve, megint Veletek va-gyunk ees nagyon, nagyon sziveelyesen uudvoezoeljuuk Benneteket,
                                     meely szeretettel     -     Ala  ees  Jurek  csalaadunkkal,
                                                                        ees sok lengyel baraatoitokkal !

2011. október 20., csütörtök

Kimenési tilalom


Kimenési tilalom
(’56-os kegyelet, 50 év után, az első őszi teliholdkor)

Olvasom az újságban, hogy Párizsban az indiaiak első őszi holdtöltekor … ünnepet ülnek. Én ezen a teliholdas, szokatlanul meleg szeptemberi hajnalon egy bátortalan sün társaságában ülöm meg az ötvenéves évforduló kegyeleti ünnepét.

A sünön, amelyik a kerti csap mellett jöttömre mozdulatlan meglapul- sötét kis gombóca kettős árnyékban, a kisház mögül dél-nyugatról rávetődő, szokatlanul alacsonyan járó éles telihold reflektorfényében, és az éppen szemből, az erős utcai lámpa sugarában- a sünön és rajtam kívül csak a vasárnaponként ebéd után hegedülő ukrán albérlő van ébren, - átdereng lámpája fénye valami ócska piros, elhúzott függönyön.

Régóta készülök erre a kegyeleti évfordulóra, sok évfordulót meg is ültem ugyan, sokáig meg is volt Anyu varródobozában a kis pléh Kossuth-címer… Most csak egy kivakult, (fakult akart lenni, de hagyom így: kivakult, fehéresre vásott, de „originál” 56-os műanyag címerecskénk van a nyakkendők mellett más jelvényekkel együtt: Iszfaháni Műszaki Egyetem, 2000-es Sydney olimpia, stb., ezt a kitűzőt, tűje rozsdás, a feleségem apja őrizte meg, ezt visszük Krakkóba, a jóbarátok 56-os kiállítására.

A nyáron már két kis dolgot is elkezdtem írni októberi „fekvésben”, egy kockás füzetbe „Ragyogás” címmel azt a meleg puskaropogásos késő délutánt, ahogy tíz évesen a Ganz gyárral szembeni harmadik emeleti sarok-teraszról voltam távoli fültanúja a Rádiónál, Nemzeti Múzeumnál zajló lövöldözésnek, s ahogy láttuk a Múzeum kigyulladt tetejének füstjét, hallottuk a szirénázó tűzoltóautókat. Abban benne volt minden 56-os ámulatom és áhítatom. Ám írtam egy kis tízsorost is a Holminak, Óradalom címmel, amiben benne volt sok kiábrándulásom a hamis és túlzásba vitt 56-ozásról. A teliholdról, amit most ámulva figyelek, egyik írásban se volt szó, s talán arról se, hogy Kicsi nagyanyánk 56 nyarán mennyit nézte, figyelte a vöröslő Marsot, mondogatva, hogy túl vörös a Mars, gyerekek, megint háború lesz…Idén nem feltűnően vörös a Mars, itt legalábbis nem lesz háború. Szóval teliholdról egyikben se volt szó, pedig, ahogy számolom, október végére ismét telihold lesz.

A gyerekkori visszaemlékezéshez elővettem a műegyetemi 14 pontot és – visszavetítve- végig-glosszáztam Kicsink szarkasztikus megjegyzéseivel. Mintha a véletlen, vagy a párizsi hinduk istene dolgozna a háttérben, új parányi dolgozószobám („rendelőm”) berendezésekor, mindenféle régóta gyűlő és kallódó papírjaim kupacainak bekazlazásakor az Irodalmi Újság ’56 november 2-diki számának (véletlenül ugyancsak Párizsban készült) utánnyomása is előkerült, amiből sok mindent megtanultam 56 októberéről, pl. hogy Hubay Miklós forradalmi hevületében vért adni indult a Gellérthegy tövében. (még pár hónapja láttam a 90 éves Hubayt az Astoria-aluljárónál, nagyon öreg, csoszogós, de a szeme változatlan gyönyörű kék.)

Most megnézem riadt sünömet, akinek fölbukkanása különben várható volt: a kerti teraszra végre kiterített műfüvön, ami hónapokig ideiglenes padlószőnyegül szolgált a csak mostanra föl-szalagparkettáztatott új nappali szobánkban - nos ezen a műfüvön már tegnap éjjel kaparászást hallottam, majd reggel kisbaba-ujjnyi, mindkét végén hegyes ürülékeket találtam; előre letette névjegyét a sün, első vizit, majd jött is, íme még egyszer , hosszabb látogatásra.
Ám, hogy húsz percre békén hagytam, eltűnt, és eltűntek a hold hosszú árnyékai is, szinte teljesen lement a sűrű lombok közé, az ukrán is eloltotta a villanyt, rásötétedett ismét a hajnali ünnepségre.

Még a biciklis újságos sem érkezett meg, jön persze majd fél öt körül, idegesen csaholva jelzik majd a szomszéd kutyák. A mi öröklött kutyánk elpusztult, csak kiszáradt nyakörve és póráza hintázik a lebontott fészer egyik megmaradt oszlopán a hajnali szélben.

Most még csönd van, nagy csönd, ahogy nagy, fojtott csönd volt 56 októberének emléke körül is olyan sokáig, bár valami monoton mindennapi szükségből zajlott az élet, megindultak újból és kattogva jártak a vonatok, ahogy most is hallom az első szolgálati HÉV-et kattogni a Kerepesi útról, amit valami furcsa okból egy szakaszán Veres Péter útnak hívnak. (Mintha Veres Péter hallgatott volna 56-ban. ( Igaztalan voltam Péter bácsival: nem hallgatott, beszélt pl. október 23-án a Március 15-dike téren.) Pedig még a rég halott Petőfi is megszólalt, az ő versével: „ismét magyar lett a magyar”… indították a november 2-diki Irodalmi Újságot.

-„Negyvennyolcas mellényt hordok, de ötvenhatos a sapkám” –találtam ki pár éve, talán a negyvenedik évfordulón, igen 56 nem csak az ismét elővett Kossuth-címerrel - aminek mása szégyenünkre csak Szlovákiában lett állami jelvény-, a tizenvalahány ponttal, vastagon 1848-ból táplálkozott.
És igen, fájdalom, és keserű tanulság, bizony 19-ből is táplálkozott, és nem Károlyiék 18-ából, és jó, a ruszkiktól meg akart szabadulni, de a kommunizmustól nem, azt csak reformálni akarta: jobb elvtársakat akart a rossz elvtársak helyett.

Az Irodalmi Újság véletlenül előkerült fakszimiléjén kívül egy Gyurkó László sorozatszerkesztésében szorgalmas hölgyek által gyűjtött, 1989-ben megjelent 56-os rádió-hír és cikkgyűjteményt is előveszek.
Az Irodalmi Újságban Petőfién kívül ott vannak mind a nagy nevek: az első oldalon Németh László és Déry, az utolsón Tamási Áron Magyar fohásza, amit aztán a rádió is sugároz. Belül Illyés : Egy mondat a zsarnokságról, fölötte Füst Milán, aki az elesett hősöket siratja „Thukydidész modorában”, ott Szabó Lőrinc és még Kassák is a Diktátorral, a Sztalin-szobor ledöntéséről. És persze ott vannak más,  akkor ismert és forgalomban levő, azóta elfeledett nevek. Sok Petőfi- és sok Vörösmarty-idézet, és sok korabeli maszlag. Pálóczi Horváth György pl. ilyen szabadnépes fogalmazású mondattal lelkendezik: „ Mellénk állt a Nyugat és Kelet. Amerika éppúgy hitet tett ügyünk mellett, mint a hatalmas Kína és India.” Istenem! Már előre hallom ezt a fekvést újból szárazon és fellengzősen csattogni a néhány hét múlva kezdődő megemlékezéseken.

A cikkgyűjteményt majdnem sikerült végigolvasnom minden siralmas következetlenségével, Nagy Imre mentegetőzéseivel, hogy még nem volt miniszterelnök, mikor csúnya bácsik az oroszokat behívták, Kádár keménykedésével, kinevezésekkel, húszon fölüli számú miniszterrel, akik közt ott van Lukács, amit tudtam, Bognár József ( amit nem) de nincs ott Bibó , hogy lett mégis utolsó a kormánytagok közül, aki a Parlamentben még az oroszok behatolásakor is gépelte és mikrofonba mondta sokat emlegetett jajszavait?

Aztán elvitték a vastag könyvet a gyerekek ötvenhatos iskolai kiállításra; nekem emlékül pár zavaros adat maradt: a rádiófelhívások a statáriumról, a  folyamatosan közelgő, már csak pár perc múlva esedékes időpontokról, amire le kell tenni a fegyvert, ezeknek az időpontoknak a folyamatos megújításáról, délután 2-ig, este 6-ig, másnap délig, satöbbi, és amire tízéves fejemmel nem emlékeztem, csak most észlelem: kimenési tilalomról este 6-tól reggel 6-ig.

(Bejrútban, már fiatalemberként átéltem magam is curfew-t, kimenési tilalmat. Ott pékek, hentesek, orvosok és turisták számára nem volt kötelező, de mi azért a szállodánkban, a Saint George’s-ban lapultunk. Levesnél elhúztak a parton előttünk a teherautók a palesztinok ellen harcba induló kormánykatonákkal, a bifsztek alatt nagy fegyverropogást hallottunk, a desszert közben már visszafelé jöttek a teherautók, rajtuk a stócokba rakott, halott katonákkal.)



2011. október 18., kedd

Panni már óvodás






De úgy veszem észre, a játszóteret még jobban élvezi...
Posted by Picasa

2011. október 14., péntek

Dió a vödörbe, napfény a kannába



Dió már lesz a beiglibe. A napfényt meg a locsolókannában
spájzoljuk el télire
Posted by Picasa

2011. október 6., csütörtök

Október 6.

http://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=296225087070209&id=100000481617573&ref=notif&notif_t=like#!/notes/tokai-andr%C3%A1s/poetry/270207146335286

2011. október 2., vasárnap

Októberi paradoxon

Érik az édes gesztenye.
Csak ne volna annyi szúrós szemete!


Posted by Picasa

2011. szeptember 23., péntek

Szüret.../Hatalmas volt a nyár


(Hatalmas volt a nyár)


Der Sommer war sehr  gross. Rilke,
nous lentement nous enpoisonnons, (Apollinaire, Radnóti, T.A.)

Hatalmas volt a nyár.
Hatalmasak az utolsó nyarak,
ahogy az elsők is oly hatalmasak.
Lesz-e hatalmas őszünk
vagy csak továbbmérgeződünk?

Ó, Gíjjom Apollinár,
ó, Rájner, Mária, Rilka,
vegyetek imáitokba.

(Záróra, Miszter/Herr, es ist Zeit c. versemből, Hapax legómena c. készülő kötetemből.)








Posted by Picasa

2011. szeptember 18., vasárnap

Kaló Hegedűs Elemér 80.- osztálytalálkozó

Posted by Picasa(Foto: T.A. ill. Dr. Kovács György)

Ez az öreg csapat a fiatal Kaló tanár úr osztályfőnöksége alatt 1956-ban kezdte  az V. osztályt a VIII. kerületi Vajda Péter (ex-Simor) utcai, Lechner Ödön építette általánosban, a MÁVAG-Kolóniával szemközt. Ami a tavalyi 50 éves osztálytalálkozón elmaradt, most a szigorú osztályfőnök parancsára megvalósult: ki-ki 5 percet mesélt életéről. Mikor már hárman elmondták, hogy a suliban beszédhibával küszködtek, majd előbb-utóbb elvégezték a Műegyetemet, rászóltam Szalkaira, hogy ő ezt a két tételt már kihagyhatja életrajzából. Kiderült a beszámolókból, hogy rajtunk alapult a magyar villamos- elektronikai - és energetikai ipar, tőlünk járt a Metró, fönntartottuk a Sasad Téeszt, szerveztük a komoly- sőt szervezzük máig a hazai (és az európai fürdőhelyek) könnyű- és szórakoztatózenei életet, de mi csináltuk a legtöbb szőrmegallért és kézelőt New Yorkban, fogtömést és hidat a pesti Nagykörúton, volt közünk a hazai filmgyártáshoz, motoros akrobatikához, kosárlabdához, focihoz, ökölvíváshoz; a vezetőképzésről és borászatról, valamint a nemzetközi kapcsolatokról  és a rejtjelezésről nem is beszélve. Ám mindez eltörpül ahhoz képest, hogy manapság mi termeljük a legtöbb fügét és mi fogjuk a legnagyobb halakat a Tiszán és különböző bányatavakban. Eléggé meglepő ez ahhoz képest, hogy a beszámolókban az Orvosi Lexikon minden borzalmas szakkifejezése elhangzott átvészelt betegségeinkről, mert közülünk egyedül a 80 éves Tanár Úr egészséges, na meg talán az a testépítő volt osztálytársunk, aki e találkozó helyett is inkább rápihent a másnapi kerékpárversenyre, vagy az a másik body-builder, aki 33(!) máig ép fogával büszkélkedett. Az alapvetően műszaki irányultságú társaságban azért egy irodalmár is akadt, aki általános iskolai életünkre és drága osztályfőnökünkre így emlékezett:


Elment, de visszajött fél év után
és íme 50 év után is

Tulajdonképpen féltünk "a Kaló"-tól.
Pedig a Barna: vénebb, rövidebb
nagyobbakat mért, vagy Bütyök - a dobogóról,
hogy fölérje a hetedikeseket.

Egy darabig majdhogynem gyűlöltük Kalót:
cserbenhagyott a MUK* kellős közepén,
lepasszolva bennünket az Éltetőnek,
pedig majd megfagytunk, mert elfogyott a szén.

Hosszú élethez rövid vers való,
(hosszút ígértem, de hamis vagyok én)
mert "semmi perc", és visszajött Kaló,
hogy velünk kacagjon a bősz Jánosinén.

(Szeretettel Kaló Tanár Úr 80. születésnapjára)

*MUK- Márciusban Újra Kezdjük! - jelszó 1956 telén és 57 elején.
Mi máig kis módosítással tartjuk magunkat e lassan 60 éves jelszóhoz:
Májusban Újra Kalóval - azaz 2012 májusában ismét találkozunk.

2011. szeptember 7., szerda

Megkettyent a nagyfater - digitális regényemet média-szakos diplomamunkának ajánlom

A Műegyetemen média-tudományokat oktató régi ismerősömnek fölajánlom, hogy ha van olyan diplomázó hallgatója, aki e-bookok, digitális kiadványok "pofásításával" kapcsolatos diplomamunkában gondolkodik,
és érdekli, hogy mi mindent  lehetne kihozni egy messze nem hagyományos regényből - mert az eddig megjelent e-bookok zöme egyszerűen csak e-book olvasóra kopírozza a már meglevő papírkönyvet, vagy simán digitálisan kínálja, amit papíron nyomtatva sem lehetne könnyen eladni - akkor fölajánlom régóta készülő:
Titusz, a Jófiú című regényem részben ebben a blogban, részben folyóiratokban megjelent részeit, valamint az évtizedek alatt gép- és kéziratokban fölhalmozódott, sokfelől indult, és főképp sokfelé ágazó, sőt jelenleg is folyamatosan íródó poszt-posztmodern regényemet, hogy tegye az elég nagy mennyiségű anyagot e-book olvasón olvashatóvá, kereshetővé- egyszóval érdekes és használható, szórakoztató és esetleg némi tanulsággal is szolgáló média-termékké.
Olyasmi lenne ez, aminek lehetne azt az alcímet is adni: Megkettyent a nagyfater. Mindenkinek van bőbeszédű nagyapja, aki szereti regényesen mesélgetni élettörténetét, és épp a most diplomázó korú unokák generációja az, akik közül néhányan még  figyelnek is erre. Bár a Titusz azon felül, hogy nemzedéktörténet és családtörténet is, főképpen egy  messziről jött, sokfelé bóklászó kisember története, akinek azonban nagy ambíciói vannak. Kisszerű életében is hős: minimum Dugovics Titusz akar lenni, irodalomként meg olyan formát keres az egésznek, amilyen még nem volt és szinte lehetetlen, hogy legyen.
Gondolok olyasmire, képes, "dizájnos", a veretes irodalmi szöveget "ütős" módon vizuálisan is izgalmassá tevő formában jelentkezik, mint pl. ugyanebben a blogban a 2010. március 7.-i "Meg nem írt témák be ne lobbanjanak!" című vagy 2010. augusztus (péntek!)13.-i " Parnasszus a szemét tetején" címűekre.
S mivel elgondolásom szerint az interaktivitás feladványokban és rejtvényekben is megvalósulna, akit ez eddig érdekelt, keresse ki a blogban a Fosbury-flopra vonatkozó blogbejegyzést, abból is sokat megtud - sportról, hanyattesésről, tituszkodásról.

2011. szeptember 5., hétfő

Kartal unokám kétéves. Vivien meg két hónapos



Egy nagyfiú meg egy kislány


meg egy nagypapa, aki pirospacsizni tanítja Kartalt, meg Kartal mamája, Éva, meg a feleségem, Flóra meg egy még nagyobb fiúnak, Vivien bátyjának: Darcinak a rengeteg kung-fu edzésben megemberesedett térde. :)
Posted by Picasa

2011. augusztus 21., vasárnap

Valaha Duna-meder volt a kertünk?


Ha egy fél méter mélyre leás az ember, ekkora folyami kavicsok kerülnek elő a Rákos-pataktól úgy 5-600 méterre lévő
kertünk homokos talajából. Lehet, hogy miután a Pannon-tenger megszűnt, egy darabig folyam-meder volt ez a majdnem
Gellért-hegy magasságban fekvő Sashalom is?
Posted by Picasa

Nincs muskátli tövis nélkül


Posted by Picasa

2011. augusztus 16., kedd

Mi csak virtuálisan utaztunk ezen a nyáron

Krakkói barátom, Jerzy Kostarczyk mérnök kérdezi, hol jártunk ezen a nyáron.
Mi biz csak virtuálisan utaztunk, mert a fontos dolgok: Vivien unokánk születése és Bernadett unokánk esküvője idehaza történtek. Elmaradt a szokásos túlélő tábor is a kertben. Helyette Kostarczykéknak a Beszkidekben gyújtott tábortüzét illesztem ide.
Vivienről július elején itt a blogban láthattok képet.


A másik virtuális utazás, Kanyó Feri norvégiai gleccsertúrája a másik, általam gyakran látogatott blogban látható: http://www.teuteg.blogspot.com/