Csak hogy valami fotó is legyen....

Sajnos elmosódott kép, de ötven éve történt, hogy fölállítottak a hátsó sorban jobbról negyedikként a VIII. kerületi egykor Simor, addigra már Vajda Péter utcai fiúiskola végzős VIII.b-jének tablóképére. Az alábbi verses pillanatkép meg még régebben rajzolódik elém. Szepi bácsi (Szép Károly) testnevelőtanárunk, későbbi kosarasedzőnk az első sorban, a jobb szélen ül.
(Készülő, lassan, elhúzódva készülő: Hapax legómena- Egyszeri olvasatok c. verseskönyvemből):


Az első Lopakodók a MUK* idején


Hol voltak még akkor a Lopakodók,
a mattfekete kémrepülőgépek?
Az ötödik bének azonban Szepi bácsi
már ötvenhét tavaszán megtanította,
hogyan kell abszolút zajtalanul
elérni az alagsori tornatermet,
illetve először a tornacipők
és klottgatyák szagától
bűzlő pince-öltözőt.

A módszer: semmi sarok!
A talpak közepét a lépcső élire.
Addig gyakoroltuk, míg a
harminc-harminckét kölyök,
mind ormótlan bakancsban,
fateroktól, nagyobb tesóktól örökölt félcipőkben
- némelyik lábbelin még orr,- sarokvasak!-
le tudott jönni észrevétlen,
és el tudtunk zajtalan haladni Bütyök,
az Igazgató ajtaja előtt is,
ki pedig magasabb pártmegbízatásból
nagyon is éberen ügyelt,
nehogy egy MUK is essen
a Simor utcai fiúiskolában.




*MUK: Márciusban Újra Kezdjük
elterjedt pesti falfirka ’56 november 4. után

Vers a Wyw.hu /verselő miatt

Látom a Neten - ahol időnként kiváncsiskodom, mit talál rólam a kereső - hogy a www.wyw.hu-n valaki maximális pontszámmal értékelte a Magyar Elektronikus Könyvtárban olvasható Aranykor, ezüstkor, vackor kötetkémet. Mivel ide versesblogokat is föl lehet tenni, föl is tettem ezt a hajónaplót, de hogy vers is legyen tényleg, idemásolok valamit egyik utóbbi költői kisérletemből, melyben egy kitalált szingapuri költőtárs verseit "fordítom". Már jött ilyen a Mozgó Világban, Pollágh Péter meg azt igéri, jön nemsokára a Prae-ben is.


Noo-wan a kicsi, közeli dolgokra meg illatokra ámul

(Midőn E.P. magyar prózaíróhoz hasonlóan
versként olvasgatta a Tractatust)

Kicsi, közeli dolgok. Neked magadnak.
Wittgenstein egyik fordítója említi az ilyen
ráébredéseket. Tudod,, (két vessző!) egyszer csak
megvilágosodik, földereng az, hogy mégsem úgy.

Ezt a Faber-Castell irónt, teszem,
csak nagyon függőlegesen lehet
használni arra: írásra, amit
kicsi, közeli dolgok rögzítésére
általában egy-egy szál cigaretta
oszladozó füstjének
kíséretében végzel.
Cseres azt mondta, naponta
megkínálja magát a papírral.

Nyelvjáték helyett mondod: közlés-színjáték.
S bár Dublinban W. is sok
rossz háborús vajat szagolt, te most
a mások által mellőzött illatokkal,
vagy nézzük a dolgot a hardver szempontjából:
orroddal teszel valamit hozzá
a bécsi, cambridge-i, dublini
pontosfogalmazó megjegyzéseihez.

A kérdések más barátaitól kérdem: hogy van az,
hogy a kicsiben, szaggatottban
megorrontjuk néha a nagyot,
s ha figyelmesen szipákolunk,
egy-egy múlékony pillanatra, mintha
az öröklét füstölne orrlikunkban?

***

Ingres-papír vagy gyűrött Pravda


Már azt hitte, hogy minden elveszett,
de nézd, ámulatára a sok hiába-vesződség
mégis mind javára fordult,
midőn vénségére rajzolgatni kezdett.

Ennek már úgy fogott neki,
hogy tudta, rajzoláskor mindegy
mi akad a kezébe, Ingres-papír
vagy mint ínségében Uitznak:
pár oldal gyűrött Pravda.

Ha a nyolcvanat is megéri, lehet, hogy majd zenét ír
vagy új táncokat talál föl:
hűséges Füst Milán-tanítvány.
---
Noo-wanról még annyit, hogy ha ezt írjátok a keresőbe, talán nektek is előjön, hogy valaki, magyar bloggoló, igaz "vietnami" nemzetiséggel már nicknévként is fölvette.

Érdemes kivárni dolgokat. "A fordítások, mint a nők... "(B. Croce).

Még tavaly nyáron fordítottam pár német verset a Goethe Intézet-Lyrikline pályázatára,onnan semmi visszajelzés. Tegnap este viszont, a Bajza utcai Open Reading Kalász Márton-estjére, tisztelgésül a sok német verset fordító egykori kolléga Összes verse megjelenése alkalmából(körülbelül akkor dolgozott a berlini magyar kulturális központban, mikor én a kairóiban)elővettem a Monika Rinck verset, és Kalász nagy örömére fölolvastam. Kiderült, a fiatal rajna-pfalzi költőnő Kalász lányával, Orsolyával együtt nagy lendülettel fordít magyar költőket, és hát a kedves öregúrnak az én fordításom is tetszett. Tetszett a Versmondó kéthavi folyóirat jelenlevő főszerkesztőjének, Kiss Lászlónak is, és elkérte közlésre. Tanulság: ha valamibe az ember munkát fektetett, kár kidobni; ki kell várni, hol lehet alkalmasan elsütni a "terméket".
A Versmondó informatív és színvonalas: legutóbbi számában szép Cs. Szabó László dolgok, egy Debreceni Boglárkától pedig a következő bölcs Benedetto Croce-idézet:A fordítások olyanok, mint a nők, vannak közöttük csúnyácskák, melyek hűségesek, és vannak köztük hűtlenek, de gyönyörűek". Döntsétek el, a Huss! melyik kategóriába tartozik?
Monika Rinck

das phüh
für arsenij
da ist der innigste wind, der zu einer brücke sich krümmt
über die das phüh in begleitung von sylphen hinweggeht
so sanft ist noch nie ein molekül in bewegung geraten
so weich hat sich noch keine einzige welle gebreitet, gelüpft
und wieder gesenkt in ihr mikroskopisches tal, zusammen
getan hat sich die luft zu einem bogen mit anfang und ende
den man sehen könnte, wenn man ohne schwere wäre wie du.
so hat noch keiner die codierten welten der vögel verstanden
nicht ihre schreie, ihr tirili und das tschilpen nicht, auch nicht
das trockene rascheln der federn bei landung, wut oder rast
sondern das, was die antwort der luft auf die frage ihres fluges ist.
eine konsonantenschwebe, ein luftzug um ein ü gehegt, ein wirbel
eine spur, ein verstecktes phüh das zwischen ihren flügeln lebt.



Tokai András fordítása:

huss!

arszenyijnak



im támad szél magától, szél, amely egy híd alá lebukva
halad tova. egy huss! – az hajtja szilfidek kíséretében
oly könnyű, hogy egy molekulája se libben el amint mozog
olyan laza, hogy hullámot föl nem borzol, fölhúz
majd újra lemerül a mikroszkopikus völgybe, együtt
a kezdet és a vég, egyetlen légi ívben
amit csak oly egyén pillanthat meg, ki súlytalan, akár te vagy.
lásd nem bírta más a madarak titkos világát megérteni
se ricsajukat, trilláikat, csiripelésüket, se száraz
zörgését tollaiknak ha földet érnek, se dühüket se nyugtukat
hanem csak azt, hogy a szárnycsapások kérdéseire mit válaszol a lég.
mássalhangzóköd,egy kis huzat az ú betű körül, kis örvény,
fakó nyom, titokzatos huss! az, ami ott lakik a szárnyaik tövében.

Nől a medvehagyma. Tán olvasni jobb mint írni

Az első igazán szép tavaszi nap, 20 fok körül. Még a napernyőt is ki kell feszíteni, úgy vakít. Pucolok jó sok diót, közben látom, már nől a medvehagyma, mást nem is igen ültettem tavaly, nől ami nől magától.
Dolgom végeztével olvasok, mert hisz olvasni, a bolond is tudja, sokkal jobb, mint írni.

Világhíresség Tokaiéknál

50 éves általános iskolai találkozót szervezünk. Osztályunkba, a VIII. kerületi Vajda Péter (Simor) utcai általános fiúiskola 1960-as VIII/B. osztályába sok leendő híresség járt, de talán Pingi vitte a legtöbbre, az a Pingiczer István, aki a 60-as 70-es években motoros akrobataként, aztán később gyorsasági motorosként majd gokart versenyzőként szerzett magának hírnevet.
Lásd a videót is:
http://www.dailymotion.com/video/x445la_angyal-pingiczer-cest-enorme_fun

Nincs új a nap alatt, egy nagy magyar slammer a 80-as, 90-es évekből

Különben nincs új a nap alatt. Ha akarom, slam volt már az is, amit a Belvárosi Művházban és egyebütt művelt Szkárosy Endre, Szilágyi Ákos, Ladik Katalin a 70-es, 80-as években, vagy ami pl. a Magyar Műhely kiadásában 1999 megjelent Carls Carlsson-kötetben olvasható:
ld. az Irodalom Visszavág cikkét:

http://www.iv.hu/modules.php?name=IVlapok&op=viewarticle&artid=303

http://www.iv.hu/modules.php?name=IVlapok&op=viewarticle&artid=303/
Carls Carlsson azóta is különféle neveken: Kampó Igric, Pető Tóth Károly, Háti Yeti - az egyik legszorgalmasabb blogger és magamutogató a hazai webes oldalakon.

Slam Poetry a Sirályban

Megvolt a tegnap este, "visegrádi országokból" érkezett zsüri, akik sajnos nemcsak magyarul, de angolul se igen tudtak. A 17 beharangozott versenyzőből 3-4 amerikai el se jött, aki amerikai eljött, elég béna volt, egy nagyon jó nigériai gyereket meg diszkvalifikáltak, mert zenére adta elő törzsi hangzású kitűnő számát. Végül győztek a hivatásos repperek, a fantasztikus Busa Pista DJ, egy nála sokkal hosszabb gyerek, akinek nem sikerült megjegyeznem a nevét, jó volt Matits, legjobb egy kis cseh lány, akiben a közönség is, én is a színésznői képességeket díjazta.
Nem jutottam az első ötbe - nem sok híja volt, vagy talán semmi, mert a számolás se ment valami jól az önkéntes számolónak, aztán nagy volt a füst is, az elhúzódó második rész előtt hazajöttünk. Még a szomszédék macskáját is be kellett ereszteni a lakásba.
Gyukits a Tilos rádióban is, meg az esten is sokat beszélt a slam amerikai eredetéről, Hogy mi ez az egész slam, arról legérzékletesebben egy jó egy éve megjelent Népszabadság-cikkben olvashatni:
http://nol.hu/kult/lap-20090406-20090406_2-18

Az első képen Gyukits csitítja a közönséget, aztán a közönség Flórával, velem, egy jó vastag pinceoszloppal - micsoda házak, micsoda pincék a Király utcában! megnéztük a Pekáry házat, ahol Krúdy lakott, de több Pollack-ház is van- fele puccos, fele lepukkant- , aztán én, mint óvatos szlemmer.