Afrika vagy kiengesztelődés

Annyira gáz a helyzet, bárhova nézek, bármit olvasok, hogy csak két megoldást látok.

Első megoldás:


Burszaidi sztélé

NÖVESZTEK KACKIÁS BAJUSZT
ÉS AFRIKÁBA KÖLTÖZÖK
MEGÉRTED MAJD HA BAJBA JUTSZ
S MEGLELSZ SZELID VADAK KÖZÖTT

Második megoldás ( amit persze húsz éve hiába ajánlok, attól a fényes pillanattól kezdve, mikor Nagy Imre újratemetésekor talán utoljára volt valami reménység a kiengesztelődésre)
/Júniusok/

Egy szék. Egy kosár. A szombati ujság.
Az áhitat egyszerü kellékei.
Söprü, cirokkal fölfelé.
Mintha mások más emlékei.

Juharzöld. Füzöld. Rózsalevél-zöld.
A nyarat magába engedi.
Tarkótájt jut be templomába,
megtölti lábujjtól fejtetőig.

És hordja a júniust magában,
míg más is meg nem engesztelődik.



Ld. bővebben: Tokai András: Aranykor, ezüstkor, vackor, Orpheusz, 2006.
Majonzi (szuahéli versek)bevezetője , illetve A Másik vége.
De mit akarok? Nem június van, hanem ronda, ködös november....