Szír barátommal és festőnő feleségével meg kellett néznünk a Botticelli-Tiziano kiállítást is a Szépművészeti Múzeumban. Fantasztikusan szakértő vezetést kaptunk magától a kiállítás rendezőjétől, Tátrai Vilmos barátomtól. Megbeszéltük közben, hogy nekem már jó néhány éve, a krakkói Czartorisky Múzeum nyomasztóan sötét és alacsony mennyezetű termeiben is feltűnt Leonardo Hermelines hölgyének különös fekete háttere. Tátrai megerősítette gyanúmat, hogy a röntgenfelvételek tanúsága szerint a háttér egykor színes tájat ábrázolt, azonban a finom hátteret valamikor ilyen brutálisan feketére mázolták. Ahogy a folyamatosan sárguló Mona Lisához sem, ehhez sem mernek a restaurátorok hozzányúlni. Legalább arany hátteret festettek volna neki, mint az ikonoknak... Mindegy, ilyen gyászosan jobban is illett a párás, barátságtalan őszi naphoz. Ahmed nemsokára visszamegy Damaszkuszba, és ragyogó napsütésben hozzáfog az olivaszürethez. Ő egyébként nem Leonardóért, hanem Raffaellóért rajong.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése