Az este Jungot olvastam, éjjel álmomban előjött gyerekkori tanácsadóm, és ezt a verskezdeményt sugallta, még hajnali sötétben:
Ha a fennhéjázás már nem visz semmire,
megmondtam én, hogy visszatérünk
a mitoszokhoz: gyerekkorunkba,
s az álmok mélyire.
Van egy titkom, mit eddig
nem osztottam meg soha senkivel.
Odvát csak én tudom,
hozzá futok, a fűzhöz, minden bánatommal,
várok, s kinéz a csápos cincér
mindentudó, nagy szemeivel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése