2011. április 26., kedd
2011. április 24., vasárnap
2011. április 21., csütörtök
2011. április 18., hétfő
Egy műfordító töprengései. Egy Gogol- (Devecseriné Guthi Erzsébet)-mondat megtámasztása.
Vegyük ezt a Gogol-mondatot a Holt lelkekből:
"A tulajdonos nyilvánvalóan legfőként a tartósságra törekedett. Az istállókat, csűröket és a konyhát nehéz, vastag, szinte elpusztíthatatlan gerendákból építették. A kis parasztházak is csodálatra méltók voltak: falaikon nem díszlettek faragott minták, sem egyéb cikornyák, de minden részüket jó erősen illesztették össze, amint kell. Még a kút kávája is olyan hatalmas tölgygerendákból állt, amilyeneket csak malmok és hajók építéshez szoktak használni. Szóval, amire csak nézett az ember, minden valami esetlen rendben, megingathatatlanul, szilárdan, erősen állt."
Most tegyünk bele az utolsó szóba egyetlen o betűt, na jó, aminek következtében még egy t-re is szükségünk lesz. Vagy még egy és-sel is oldjuk fel az utolsó vesszőt, hogy ne csak súlyosbítsuk, hanem lassítsuk is meg egy kissé az utolsó mondat leereszkedését?
"A tulajdonos nyilvánvalóan legfőként a tartósságra törekedett. Az istállókat, csűröket és a konyhát nehéz, vastag, szinte elpusztíthatatlan gerendákból építették. A kis parasztházak is csodálatra méltók voltak: falaikon nem díszlettek faragott minták, sem egyéb cikornyák, de minden részüket jó erősen illesztették össze, amint kell. Még a kút kávája is olyan hatalmas tölgygerendákból állt, amilyeneket csak malmok és hajók építéshez szoktak használni. Szóval, amire csak nézett az ember, minden valami esetlen rendben, megingathatatlanul, szilárdan és erősen állott."
"A tulajdonos nyilvánvalóan legfőként a tartósságra törekedett. Az istállókat, csűröket és a konyhát nehéz, vastag, szinte elpusztíthatatlan gerendákból építették. A kis parasztházak is csodálatra méltók voltak: falaikon nem díszlettek faragott minták, sem egyéb cikornyák, de minden részüket jó erősen illesztették össze, amint kell. Még a kút kávája is olyan hatalmas tölgygerendákból állt, amilyeneket csak malmok és hajók építéshez szoktak használni. Szóval, amire csak nézett az ember, minden valami esetlen rendben, megingathatatlanul, szilárdan, erősen állt."
Most tegyünk bele az utolsó szóba egyetlen o betűt, na jó, aminek következtében még egy t-re is szükségünk lesz. Vagy még egy és-sel is oldjuk fel az utolsó vesszőt, hogy ne csak súlyosbítsuk, hanem lassítsuk is meg egy kissé az utolsó mondat leereszkedését?
"A tulajdonos nyilvánvalóan legfőként a tartósságra törekedett. Az istállókat, csűröket és a konyhát nehéz, vastag, szinte elpusztíthatatlan gerendákból építették. A kis parasztházak is csodálatra méltók voltak: falaikon nem díszlettek faragott minták, sem egyéb cikornyák, de minden részüket jó erősen illesztették össze, amint kell. Még a kút kávája is olyan hatalmas tölgygerendákból állt, amilyeneket csak malmok és hajók építéshez szoktak használni. Szóval, amire csak nézett az ember, minden valami esetlen rendben, megingathatatlanul, szilárdan és erősen állott."
2011. április 17., vasárnap
2011. április 13., szerda
2011. április 12., kedd
Blogom eredetileg hajónaplónak indult. Eszembe jut egy legendás hajós
A Város egy nagy, partra vont hajó
Szindbád hazatért sok vándorlás után, de Szindbádnak nem tetszett annyira a város. Mert mit is szeretett igazán ez a fáradhatatlan utazó, – aki mellesleg minden útján csapnivaló kereskedőnek bizonyult?
Szindbád a meleg tengereket szerette, a kisebb-nagyobb csodákat, szerette hallgatni a vén matrózok dünnyögő meséit, szerette a hajnali kikötőket, szerette nézni a kötélverők ravaszul pörgő szerkezeteit, a javítás céljából partra vont, hasra fektetett, pióca-kagylókkal tarjagos fenekű öreg hajókat. (Meg hát szerette - mint tudjuk - a nőket. De róluk majd hadd meséljen ő, amennyit nem sokall.)
Hazajött. Nem is hogy megvénült volna annyira, de úgy rendezte magában: ideje immár övéi közt forognia, hátha tanácsot kérnek tőle, hátha elfogadnak egy-egy bölcs okítást.
És érdeklődtek nála az útra készülők, kérdezték távoli áramlatok irányát, ritka szokásait a messzi kikötőknek. Elmondta persze ezeket Szindbád, de duzzogott magában, mert nem kértek tőle tanácsot semmi helyi dologban. Hiába mondogatta, hogy így, úgy, zajos utcák, leromlott házak, „Kill Gypsies” föliratok, gondozatlan iskolák, füst, benzingőz, mocsok, a munkálkodásban lustaság és zűrzavar, a megbízott férfiak közt haszonlesők, goromba csiszárok, sok ledér fehérnép, részeges ember, ingyenélő művész-utánzatok. Hogy nem jó a kapkodó, napról-napra élés, és hiába mondta: vigyázzatok, nem messzi városok hadakat gyűjtenek.
Mosolyogtak Szindbádon a kávémérésben, ahol kevés hasissal megszórt dohányát szívta, elmaradoztak a vásárlók könyvesboltjából, amit mennyezetig rakott külhonból hozatott friss és bölcs könyvekkel. Nem látogatták többé azok sem, akik korábban is csak „böngészgetni jöttek”. Azért se fogok megint hajóra ülni – mondta, fogadta magában haragosan Szindbád. Szívemben keserűség lakozik, de gyűlölet – Allahra! – szívemben nincsen. Annyira talán még vén sem vagyok. Kidobnak az ajtón, az ablakon mászom vissza, és úgy veszem, hogy a Város egy nagy, partra vont hajó.
----------
Megjegyzés ehhez a kis irományhoz. Eldönthetetlen, mi a vers és mi a próza. Ez a szöveg annak idején versként tördelve jelent meg talán a Népszavában, talán a Magyar Nemzetben, talán Marafkó László (vagy Berkes Erzsébet?) ottani versszerkesztősége idején. Most inkább prózának tördeltem be. Talán így is fogyasztható.
Címkék:
Berkes Erzsébet,
Hét évszázad magyar versei,
Krúdy,
Marafkó László,
próza,
Szndbád
2011. április 11., hétfő
Régen így tisztelegtem nagy költők előtt
LOBOGJ NEKEM IS, ZÁSZLÓ!
Jó lantos, Tinódi, taníts igaz dalra;
Balassi ütemre versben, viadalban;
Bessenyei oktass, honnan, miből lettünk;
Csokonai, biztass: el ne keseredjünk.
Berzsenyi, te tartsd fenn, tartsd azt a tar ágat!
Tárd ki, Vörösmarty, zúgó, merész világod!
Kölcsey, te szoktass kemény becsületre!
Petőfi Sándor! ... engedj közeledbe.
Légy figyelő bírám, tudós Arany János!
Vajda, adj tüzedből, csúcsokon magányos;
Ady, taníts gaz közt emelt fővel járni,
sebes szájjal is szólni, Babits, Kosztolányi!
Füst Milán, setét és mély utakon vezess;
vigyázd az űrben röptöm, Karinthy Frigyes!
József Attila, te mindig légy velem:
gyermek-szív, szűkölve is szíves értelem.
S jaj, kit e seregbe korán hítt a zászló,
te taníts ragyogni kínban, jó Nagy László!
Ideiglenes emlékművek ( 1985, szépirodalmi Kiadó) c. kötetemből
Jó lantos, Tinódi, taníts igaz dalra;
Balassi ütemre versben, viadalban;
Bessenyei oktass, honnan, miből lettünk;
Csokonai, biztass: el ne keseredjünk.
Berzsenyi, te tartsd fenn, tartsd azt a tar ágat!
Tárd ki, Vörösmarty, zúgó, merész világod!
Kölcsey, te szoktass kemény becsületre!
Petőfi Sándor! ... engedj közeledbe.
Légy figyelő bírám, tudós Arany János!
Vajda, adj tüzedből, csúcsokon magányos;
Ady, taníts gaz közt emelt fővel járni,
sebes szájjal is szólni, Babits, Kosztolányi!
Füst Milán, setét és mély utakon vezess;
vigyázd az űrben röptöm, Karinthy Frigyes!
József Attila, te mindig légy velem:
gyermek-szív, szűkölve is szíves értelem.
S jaj, kit e seregbe korán hítt a zászló,
te taníts ragyogni kínban, jó Nagy László!
Ideiglenes emlékművek ( 1985, szépirodalmi Kiadó) c. kötetemből
Címkék:
Arany János,
Balassi,
Bessenyei,
ne legyen vége a sornak,
Petőfi,
Tinódi
Vissza az Amrához
Krimifordításunk kész, átnéztem a gépészkari brossúrát. Vissza az Amrához
V/4
(Ez a háttéranyag. A főszöveg egyes szavait a háttéranyagban közszájon forgó népdalokkal
vagy korábbi, szájhagyományban terjedő műköltői darabok részleteivel glosszázza, magyarázza a másoló szerzetes)
Én még a hangot próbálgatom. Itt még a nyolcasoknál tartok, de át fogom szabni ezt is
a végül megtalált hétszótagos ritmusra.
Téli rege : bőg a tulok.
Oda a nyár, eső zuhog.
Fönn zúg a szél, lenn jár a nap,
tenger sivítva földagad.
Rőt pászmák mögött a Nap,
gyászos ludak jajonganak,
szárnyuk végét húzza dér ( na, meg is érkeztünk a heteshez!)
költöznek ők, és jön a tél.
V/4
(Ez a háttéranyag. A főszöveg egyes szavait a háttéranyagban közszájon forgó népdalokkal
vagy korábbi, szájhagyományban terjedő műköltői darabok részleteivel glosszázza, magyarázza a másoló szerzetes)
Én még a hangot próbálgatom. Itt még a nyolcasoknál tartok, de át fogom szabni ezt is
a végül megtalált hétszótagos ritmusra.
Téli rege : bőg a tulok.
Oda a nyár, eső zuhog.
Fönn zúg a szél, lenn jár a nap,
tenger sivítva földagad.
Rőt pászmák mögött a Nap,
gyászos ludak jajonganak,
szárnyuk végét húzza dér ( na, meg is érkeztünk a heteshez!)
költöznek ők, és jön a tél.
2011. április 10., vasárnap
2011. április 4., hétfő
Verseket ígértem. Itt egy régi, talált versem
Gyanítom, hogy ez a '90-es évek elején született vers megjelent annak idején az Ezredvégben.
Szepes Erika szerkesztőt gyakran látom mostanában is, de mit lehet a bűbájosTabák Andrással, aki a prózarovatot kezelte?
A Nap a házat körbejárja
A Nap a házat körbejárja, Istenem!
Cseresznye törzsén mézga csillog. Vesztenem
még van mit bőven, s javába' vesztegetem.
Pinty ugrál és szarka csattog
zöld-aranyra röntgenezett
lomb között.
Pókfonálon kis gubó,
kóborkutya-csörtetés.
Szomszádasszony söpröget,
sok madár csivitel, és
a Nap házat körbejárja,
darázs száll kitett pohárra,
szétfoszlott a hintaágyon az ülés.
Rávetül egy sárga pászma,
s ragyog, ragyog a nap-járta
roskadozás, szétesés.
Szepes Erika szerkesztőt gyakran látom mostanában is, de mit lehet a bűbájosTabák Andrással, aki a prózarovatot kezelte?
A Nap a házat körbejárja
A Nap a házat körbejárja, Istenem!
Cseresznye törzsén mézga csillog. Vesztenem
még van mit bőven, s javába' vesztegetem.
Pinty ugrál és szarka csattog
zöld-aranyra röntgenezett
lomb között.
Pókfonálon kis gubó,
kóborkutya-csörtetés.
Szomszádasszony söpröget,
sok madár csivitel, és
a Nap házat körbejárja,
darázs száll kitett pohárra,
szétfoszlott a hintaágyon az ülés.
Rávetül egy sárga pászma,
s ragyog, ragyog a nap-járta
roskadozás, szétesés.
Címkék:
Ezredvég,
próza,
sashalmi kert,
Szepes Erika,
Tabák András
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)