![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEge0kDI8ihPOyuRskQZscl45x7D2oNeXQV2zygOnOwi2HyHuOKbf-7x2rZojfTWnKfPIRCz6g9ZiuaT4IwGgoaJxaG-2JYbDSPCABskRB22dKJCWQCNdadsdA9Jbt1ksAXSjvV7b3nXoXI/s400/24museum-1-span.jpg)
Lassan negyven éve, valamikor a '70-es években jártam ott, és ez a vers született akkor:
ASURNASZIRPÁL ÖTLÁBÚ BIKÁI
(A láb-filozófia terjed. Üdvözlettel
Várady Szabolcsnak, Budapest)
Ötlábú bikák! Ugyan.
Hisz már az óvodában
megtanultuk pontosan:
négy lába van a bikának.
(Hacsak nem az ökör
volt, ahogyan sejtem,
ott is a példa-állat.)
Csak félve mondom el ezért,
hogy a bagdadi múzeumban
Asurnaszirpál király
palotájának kapuját
két ötlábú bika őrzi.
Elölről nézvést kettő,
oldalról nézvést meg négy
lábuk van e bikáknak,
de mivel egy-egy lábuk a sarkon összeér,
a hatból öt lesz épp ezért.
És épp e naívan cseles
csalás a titkuk. Éppen ez.
A kapuban egyébként nem ad fel talányt az őr.
És biztos, hogy Asurnaszirpál
se faggat éppen erről.
De hátha ez a furcsa
fölös tudás a kulcsa
mégis, hogy a homályból,
Asurnaszirpál palotájából
hírhozóként kijussál,
s mintha öt lábad lenne, fussál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése