Nem kell szélkakas + Tőgy a gyűlölet ellen!

Elállt a tegnapi kellemetlen eső, viszont most kellemetlen módon fúj a szél.
Nem kell szélkakakas a háztetőre: megfigyeltem, hogy galambjaink mindig pontosan széllel szemben tollászkodnak a lassan kipusztuló régi birsalmafa maradék ágain; jól fölmeresztik a begyükön az apró tollakat. Ja és a szélirány: délnyugat-nyugati.
(Maradok is inkább horgonyon. Nem akarok még ennél is keletebbre sodródni.)

Ma reggel egy pompás groteszk verset találtam Vesztl Miklós barátomtól. Ebben a szeles időben ilyen mókásan borzolódtak össze agytekervényei:

Eloldalgó kalimpa

Majd végigmék az opciókon:
megfogni, nyomva tartani,
kicsomagolni,
lám ez egyszerű,
a fiataloknak persze gyorsabban megy,
izgatott remegő kézzel
nehéz...türelem-szóltál?-nem, csak
a sóhaja borzolja hajamat,
már nem érzem butának magam,
csak ennyit akrok
érezni ,érteni a világból,
ezt a körtét ízlelném mindig
és csak ezt a szép átmenetet
a rózsaszínből pirosba,
csak ezt kívánnám látni
a híradók helyett is.
Tőgy a gyűlölet ellen.