Egyszemélyes menet
Mit mondtam eddig el, Prométheuszt
csepülve magán magányom örvén,
bámulva dőlő kolosszusok tövéből?
Kit érdekelnek biblikus példázataim,
túlhagyományos, balkézzel írt gúnyverseim,
vagy Antonio Broccardo előlem is
eldugott balkeze?
Nem keltek föltűnést hacsak
sétáim idején nem, szürkületkor,
mikor a tévészünetben ablakon kinézők
egyszer csak ott látnak haladni
Buda vagy Pest utcáin
egy körülbelül felénél fölnyitott,
egyetlen példányban írott verseskönyvet.
Ha úgy esik, hogy végleg magam maradok,
meg ne sajnálj. Ne értem hullasd könnyed.
Elválik: élre- vagy félreállni könnyebb.
Hacsak nem egyszemélyes menet vagyok.
(Ezt a réges-régi versemet, amit a Hapax összeállítgatása közben egy '80-as évek-beli kupacban találtam, joggal, joggal sem? máig érvényesnek érzem "költészetemre", mellyel, ha költőbarátaim ritkásan voltak, vannak is, mindenféle csoportosulásból mindeddig kimaradtam.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése