Valahol (talán a Literán?) rábukkantam erre az igéretesnek tűnő rendezvényre, elmentem, sok tapsot kaptam, harmadik lettem a válogatásban a március 20-i, a Sirályban tartandó nemzetközi Slam Poetry akcióra.
Igaz, a zsűri kíméletes volt velem, hisz azzal kezdtem: vegyék figyelembe, hogy már idősebb vagyok, mint mikor Uhrin Benedek slammer megkezdte üstökös-szerű pályáját a hazai színpadokon. Mivel a diszkrimináció (ellenesség) volt a téma, MAJONZI, "szuahéli versek" c. ciklusomból szlemmeltem el egy pár darabot: a Bur-szaidi sztélét, a Milyen bábu a pápuát, a Csakasznet. (Megtalálhatók Aranykor, ezüstkor, vackor c. könyvecskémben, ami pedig megtalálható a MEK-en, írd be a keresőbe: Tokai András: Aranykor, ezüstkor, vackor). Nekem a pápuás a kedvencem, igaz semmi köze Kelet-Afrikához, bár Új-Guineába is el lehet jutni Port-Saidból:
Milyen bábu a pápua?
Milyen bábu a
pápua?
- kérdi apátul a
lánya.
- Olyan bábu a pápua, lányom,
akinek a nyakába akasztva lóg egy láncon
a pápuasága.
A képeken: a Dob utcai Kőleves, Matits István (Id), a szervező, és még pár fellépő.
Ez alkalommal, a nemzetközi megmérettetésre készülve egy új kétsorost is kieszeltem:
With us my father was the genuine slammer.
My mother was not. So he often slammed'er.
azaz magyarul kb.:
Nálunk a fater volt az igazi szlemmer.
Verte is anyámat, még csak nem is szemmel.
-----
Támogatók: Magvető, Ulpius-ház, és a már régóta nem tilos Tilos Rádió
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése