2009. június 6., szombat

Barátom, P.


Nō -wan pesti barátjáról ír

„Vércsepp hull a hóra,
Holnap virradóra
Farkas könnyét meglelik.”
(P. ritka, fiatalkori megnyilatkozásaiból)

P. családját és őt magát is
annyi megpróbáltatás érte,
hogy csak szorosra összevont szemmel
és megfeszített állkapocs-izommal
lehetett nekik mégis állniuk a sarat.

Ha később csökkentek is a megpróbáltatások,
a szürkéskék szem összevonva,
az állkapocs-izmok összeszorítva
maradtak a keskeny arcban mindmáig.

A lábai azért lazán, hosszúakat lépnek.
Hegyi emberek megnyújtott lépteivel
járja a világot. Legutóbb a Városmajorban látták.
A sokat szenvedettek arisztokratikus flegmájával
vagy azt szemléli nagy hallgatagon
mindenki másban: kiállta-e, kiállja-e
az idők próbáját, vagy – ki tudja?
azóta is azt a farkaskönnyet keresi.

1 megjegyzés:

  1. Noo-wan Noose egy általam kitalált "szingapuri" költő. A név szójáték akarna lenni az angol No one knows-ból (Fene se tudja/ Senki se ismeri.../

    VálaszTörlés