Mátyás fiam hat nagyapja: Sándor nagypapa

Károly nagypapáról szó volt az előzőben, a többiek is sorra kerülnek majd. Úgy látszik, nagypapa létemre most így a nagypapák jutnak eszembe.

Sándor nagypapa, akiből holtában színészstúdió lett, általában szintén homokos telkén fogadott bennünket: nyaranként a hajdúböszörményi Petőfi-kertben. Ilyen huncutul vidám kék szemű ember, békés és bizakodó kevés volt a kései Kádár-korszakban, pedig nem sok oka volt Sándor nagypapának az örömre. Örök segédrendezői sorsra volt ítélve a tirannusként viselkedő Major Tamás és egyéb főrendezők mellett a Nemzeti Színházban. Rá se rántott, tette a dolgát, mivel történelem-szakos diplomája is volt a rendezői mellett, ő bogarászta hatalmas könyvtárából csíkos füzeteibe a történelmi darabok színész- instrukcióihoz szükséges adatokat, és ő foglalkozott a statiszták betanításával a tömegjelenetekben. Egy-két ilyen betanítós délutáni próbájára bejutottunk Matyi fiammal, aki persze még nem sokat értett az egészből. Csak annyit látott, hogy Sándor nagypapa sose ült le a széksorokba, ahogy a nagy rendezők teszik, hanem hol a színpadon, hol az első sor előtt szaladgált, korán kopaszodó szőke haját lengetve, és villogtatta a két nagy huncut kék szemét. A hangja nem volt épp a Nemzeti Színházba való, különösen, ha hangosan akart beszélni: szaggatott kappanhang tört elő a vékony kis ember torkából, ment mégis minden, mint a karikacsapás. Amihez hozzányúlt, az kész lett, mert makacsul végigvitte, amit elhatározott, és elvégezte a méltatlan, de szükséges feladatokat. A szőlőt is ő tartotta rendben nyaranként, ha megjelent, érni kezdett a sorok közt a gyümölcs, lobogni kezdett a sparheltban vagy a bogrács alatt a venyigetűz, megízesült a savanyú bor, és zamata lett a pecsétviasszal lezárt üvegből bugyogó ócska pálinkának. Neki, Károly nagypapával ellentétben, kigömbölyödött a krumplija, és saját hagymából, paprikából dolgozott. Kigömbölyödtek és megvidámodtak kék szeme tekintetében a nők is: varázslatosan tudott udvarolni. Nem csoda, hogy gyerekeim közül nem is saját édes unokájával, Matyival játszott a legtöbbet a homoki szőlőben zajló nyaralások során, hanem aranyszőke, ugyancsak kék szemű Márta lányomba szeretett bele, vele hancúrozott a legszívesebben. Hogy Mártának csak az egyik szeme kék, a másik szeme barna, az más történet, időben elővesszük majd azt is.) Korán vége szakadt aztán Sándor nagypapa mosolygós életének, mert belül mégis marhatta az igazi elismerés hiánya, örökös segédrendezősége. Még magához szelidített egy-két csinosabb statisztalányt, annyira, hogy utolsó élettársa már évekkel fiatalabb volt saját lányainál, de aztán hatvanéves kora körül hirtelen elvitte a gyomorrák.
Sándor nagypapáról nem a Nemzeti Színház honlapján olvashattok, hanem:
http://www.szegediszabadteri.hu/index.php?id=1241&cid=21784 - 19 -