Amarillisz, naplemente, újhold

Azt hiszem, érdemtelenül hanyagolom el mostanában, a sashalmi pirkadatok révületében, - a naplementéket.
Úgyhogy.
És ha már Amaryllis - valahol látom, hogy az egykori üzengetős virágnyelven a "drámai" virág - akkor álljon itt az Oscar Wilde vers saját fordításomban:

Oscar Wilde: Theocritus
(Az Aranykor, ezüstkor, vackor c. kötetemben, illetve korábban a Mozgó Világban megjelent "Mediterráneum"-versciklusom előhangja)

Ó, ki dalolja Perszefonét
E távoli és ködbefúlt mezőkön,
S Szicíliáról tudsz-e még?

Hol repkény közt zizzen a méh,
És Amarillisz hül teritőkön.
Szicíliáról tudsz-e még?

Hol Szimétha kutatja Hekatét,
S hall vad kutyákat a küszöbről,
Szicíliáról tudsz-e még?

Hol kacag könnyü tenger, s eszét
Veszítve Polifémosz bömböl,
Ott ki dalolja Perszefonét?

Hol Daphnisz kamasz hévvel Kloét
Üzi bókolva és évődőn,
Szicíliáról tudsz-e még?

Szép Lakón neked tart gödölyét,
Víg pásztorok várnak örökkön.
S te, ki daloltad Perszefonét,
Szicíliáról tudsz-e még?

----
Hallom, ahogy korábbi Bejegyzéseimből Titusz, a Jófiú, meg a Nádorfejérvárnál gyülekező törökök az "újhold" szóra mocorogni kezdenek. Hátam mögött az egyik könyvespolcon, immár pirkadati világításban fölfénylik az Újhold antológia egyik, nem amarillisz-sáfrány, hanem mályvaszín, vaskos kötete.