Mi már itt sem vagyunk: megyünk a Tiszára egy általános iskolai osztálytársam meghívására. mert kedvet kaptunk egymásra a május végi 50-éves találkozón. Hogy addig se maradjatok olvasnivaló nélkül, ime egy szentendrei barátunk beszámolója a tegnap esti bemutatóról. Nekem ebből a szúnyogriasztó tetszett a legjobban.
Szerbusztok,
ma láttuk a szentendrei szabadtéri színpadon, ami a Múvészetmalom udvarán kapott helyet, a Dolcsaja vitát, a darabot Brezsnyev lányáról, „a szovjet hercegnőről”, aki a darab idején öreg és alkoholista.
Bűnrossz, csak akkor nézzétek meg, ha ingyenjegyet kaptok, mert ami az egészben a legjobb, az a címe, azt meg már ismeritek. Jó, igaz, Csákányi Eszter óriási, elviselhetővé tudta tenni ezt a két órát, de a darabnak se koncepciója, se íve, se drámaisága, se semmije, amiért érdemes megnézni. Még Parti Nagy se tudott segíteni a dolgon (vagy rontott rajta? állítólag Pozsonyban már jó két éve sikerrel játsszák, csak kellett lennie valaminek az eredetiben, amit Peter Pavlac pozsonyi író szerzett, „játék az öregségről” alcímmel), olyan truvájoktól eltekintve, h. Valag Valagovics, stb.
A darab egy tévés talk-shaw keretében játszódik, valószínűleg sokat merített a valóság tényeiből, mégis soványka maga az alapanyag információértéke is, arról nem beszélve, h. a riporter a szó egyik értelmében sem partnere Cs. E-nek. Igazából már az első pillanatban gyanítható volt, h. nem lesz itt komoly darab, abból, h. bevetítettek röpke interjúkat az utca emberével, embereivel, akiknek gőze sem volt, ki Brezsnyev, mi a kommunizmus, stb., kivéve egy hajléktalannak látszó idősebb egyént. Feltehetőleg kacagnunk kellett volna az emberek tudatlanságán, de utálom az ilyen olcsó megoldásokat a magyar rádió tematikus műsoraiban is („ma a MÁV-nál jártunk”), nemhogy egy színdarabban.
Na, most jól kipöfögtem magam, remélem, ezután jól fogok aludni, és nem okoz lidérces álmokat Galina B. sanyarú sorsa, amit végül is nem volt alkalmam megismerni.
Ami azt illeti, ez volt a bemutató előadás, de nem kapta meg a legközepesebb darabnak nálunk kijáró (vajh’ miért van ez így honunkban?) vastapsot, semmi vissza-vissza!, csak udvarias (nem)tetszésnyilvánítás. A barátaink, akikkel megnéztük az előadást, nem voltak olyan szigorúak, mint mi, ők az „egyestés nyári” kategóriába sorolták a darabot, ami azért szintén nem bók.
Egy előnye mégis van, h. megnéztük: ha nem láttuk volna, azt hinnénk, lemaradtunk valamiről : ).
Másik előny: a jegy árában benne foglaltatott, h. a bejáratnál bekenhettük magunkat egy szúnyogírtó sprével, ami remekül működött, azt a pár kósza vérszívót pedig élvezettel lestük és csaptuk agyon, h. végre valami történjen – ha nem is a színpadon.
Az egészben az a furcsa, h. mégis kedvet kaptunk a színházba járáshoz, szóval holnap elmegyünk és veszünk további jegyeket.
Szeretettel üdvözlünk benneteket, és ha nem lesz ilyen embertelenül meleg, tervezhetnénk közös programot is, ha benne vagytok.
Ari
-------------------
Kösz, Ari, benne vagyunk. Ja, és nálunk szabadtéri - kiállítás volt, LOMTALANÍTÁS címmel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése