Teljes a szélcsend. Föl se vonattam vitorlát. Egy árva lámpás himbálózik a Santa Maria egyik árbocán, a kötélzeten így pirkadatkor különösen látszik, milyen hanyagok voltak matrózaim. Ó, bár evezős római gályán indultam volna az Indiák felé!
Magad legyél!
Az Arany- és Nietzsche-tisztelő
Németh G. Béla emlékének ajánlom./
Hordja a felszél az őszi levelet./
Minden lehet még, minden lehet./
Sodródó, elnyúlt felhők alatt/
most kél, most nyugszik a hold meg a nap./
Beszívja a harmat a bodza szagát./
Üzekvő rigóktól zsizseg az ég./
Ezen az egyen túl nincsen esélyed./
Lefojtott tüzedből kifüstöl az élet./
Amit cselekedtél, mind csalafinta/
svunggal suhan vissza, mint az a hinta./
Állj az esőre, hagyd, hogy a szél/
verjen az arcodba vad illatokat./
Szaglássz, mint az állatok, bocsásd ki szagodat,/
s ha úgyis magad vagy,
magad legyél!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése