Kiegészítés. Dolgoztam én már kifőzdében is

Június 30-i bejegyzésemhez. (NTCS)
Remélem, nem orroltak meg a néptáncosok. Dolgoztam én már kifőzdében is, ahogy az egykori Műv. Min. Kiadói és Irodalmi Főosztályát becéztük egymás közt. Fölmerült akkoriban, nem sokkal a rendszerváltás után, talán Andrásfalvy Bertalan néprajzkutató (jaj, megin ez a néptánc!) feledhető minisztersége idején, hogy ezt a hivatali alakulatot Könyv- Lap- és Folyóiratügyi Főosztálynak nevezzük. Akkor javasoltam, hogy én szívesen elvállalom a leendő KLF Bekezdésügyi csoportjának vezetését. (Ezt még ezen a nyáron lehet, hogy ismét javaslatba hozom Szőcs Géza frissen kinevezett szakáll-amtitkárnak.)
De maradjunk a Műegyetem tudományos nemzetköziseinél. Miféle munka is folyt ott az én időmben? Arról 2006-os Aranykor, ezüstkor, vackor c. verseskötetemben a következő pillanatképet festettem, amit szeretettel ajánlok a kedves mai kollégáknak:

Részlet a Műegyetemi rapszódiából:

9.

Izgatott hivatali hangulat. Láttál-e valaha
forgalmas suszterájt? Hozzák a sürgős
sarkalni, talpalni-valókat. Félreteszi
az ember az egyik sürgőset a még sürgősebb
érdekében. Ritka
az az eset, hogy valami igazán szép cipő
kerülne kezem közé javításra. Olyankor
elbabrálgatok azzal, sőt elképzelem, mi lenne,
ha ebbe a rohadt életbe egyszer
csináltam volna magam is, rámára
egyetlen pár szép új cipőt.
(Ez se igaz így. Csináltam egyet-kettőt, de ne tudd meg
mi lett a sorsuk azóta.)
Ismételgetem, nagy búmba, bánatomba
a buddhisták, na meg persze
a világ minden szegénye vígaszát:
a meztéllábjárás előnyeit.
---
Szőcs Gézáról más minőségében lásd a Régebbi bejegyzések közt január 29-én!