A neten keresgélve ezt az érdekes fotót találom Horváth Zoltántól. A capestranoi ferences templomból (kolostorból?) származik, és Kapisztrán Szt. Jánost mutatja, amint a nándorfehérvári csatába vezeti kereszteseit.
Remélem, Horváth Zoltán is, crow is hozzájárul, hogy e kevéssé ismert nándorfehérvári vonatkozású
(fal?) festményt népszerűsítsem.
a www.fricsay.hu/hungary.html
pedig a következő módon ad hírt arról az irtózatos csinnadrattáról, amihez képest a mai, a Sarlós Boldogasszony napját követő vasárnap hajnali sashalmi repülőgépdübörgés és az egykori reptér oldalában működő kutyaidomárhoz vonuló eb-seregek és a rájuk acsargó házőrzők ugatáskavalkádja igazán semmiségnek mondható.
"Kapisztrán seregének érkezése után pár nappal, július első hetében Ráckeve felől megérkezett Hunyadi János főserege is. Csatahajóit a Duna két partján a lovasság kísérte. Ezek a jobb és bal parton haladó alakulatok s a vízi hajóhad, kürtjelekkel tartották egymással a kapcsolatot. Július 14.-én vívják meg az első csatát. Erről Steád Eddin török költő a Történetek Koronája című művében ekként dalol:
„A trombiták harsogása, harci dobok ropogása betöltötte keletet és nyugatot, a kardok csattogásának hangjai, az ég kapujáig felhatolt…”
„Minden egyes csapatot felszereltek hangszerekkel: ezek az emberek lelkesítésre szolgáltak. Voltak ott trombiták, kürtök, dobok, hegedűk, csengettyűk elég nagy számmal.”
Giovanni Tagliaocozzo:
„Egy este a török táborában sokféle hangszer harsant fel, és olyan lelkesedést keltett köztük, hogy azt lehetett hinni: győzni fognak és nem veszíteni. De a keresztesek vezére szent irigységre gyulladva hangon megparancsolta: mindenki akinek hangszere vagy ijesztő szerszáma van, éjféltől kezdve fújjon és rettentsen, maradjon fenn egészen reggelig, akinek pedig nincsen hangszere, pajzsokat és deszkákat bottal és kővel verve hatalmas és elrettentő zajt csapjon, az edények fenekét sem hagyva ki: mikor pedig a nap felvirradt, zászlókat lengetve, a török előtt vidámnak és örvendezőnek mutatkozzanak.
A török hadsereg kürtökkel és számtalan más hangszerrel vonult fel és amikor támadtak, előbb rövid ideig minden hangszerüket megszólaltatták, majd úgy felordítottak, hogy inkább marhabőgésnek, mint emberi hangnak tetszett. Ezzel szemben a várban dicsőítő ének kelt Jézus Krisztus nevének harsogtatásával és zászlólengetéssel.
A győzelem estején a várban és a táborban hatalmas örvendezés, éneklés, tombolás és körtánc, harangszó és hangszerek hangja zúgott. Ezekkel aztán akkora zajt csaptak, hogy nemcsak embereknek de állatoknak megfélemlítésére és odacsalogatására is képesek voltak”.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése